Kézilabda

A balassagyarmati származású Bukovszky Anna másodikos korában kezdett el kézilabdázni, mára már két Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhet. Nemrég Szlovéniában védte az U17-es válogatott kapuját, az elődöntőben remekelt, de a fináléban is fontos szerepet kapott.

– Hogy lett önből kapus?
– Az egyik edzésen nem volt senki, aki beállt volna a kapuba, én elvállaltam, és végül ott maradtam.

– De gondolom, nem bánta meg.
– Egyáltalán nem.

– Hogyan került életébe a sport?
– Másodikos koromban kezdtem kézilabdázni Fenyőházi-Nagy Andreánál. A balassagyarmati Palóc Pumák fiúcsapatában játszottam körülbelül két-három évig, majd az egyik salgótarjáni meccsen felfigyelt rám az ózdi lánycsapat edzője. Barta Zsolt aztán le is igazolt, így a saját korosztályom mellett az egy évvel idősebbeknél is szerepet kaptam. A következő években náluk védtem a különböző bajnokságokban és tornákon, miközben idehaza még a balassagyarmati fiúkkal edzettem. Külön köszönettel tartozom a Szabó Lőrinc Általános Iskolának és tanárainak, akik szintén hozzájárultak a fejlődésemhez.

– Aztán jött az áttörés, és Vácra került.
– Igen, egy idő után Salgótarjánba is hívtak, pár hónapig ott is védtem a kaput. Ezt követően kerültem Vácra, először kettős igazolással, így időnként Ózdon védtem még. Ettől fogva már Vácra jártam edzésre, mégpedig iskola után, heti négy, majd hetedikes koromtól kezdve heti öt alkalommal. Ekkor már az NB I.-es tapasztalattal rendelkező Szabó Krisztina kapusedző heti szinten külön is foglalkozott velem.

– Ahol meg is állapodott, hiszen még mindig itt véd.
– Vácott a serdülőcsapatból – melyet Nyári József irányított – hamar felkerültem az ifjúsági gárdába Ottó Katalinhoz, jelenleg pedig már a Vác felnőttcsapatának is a tagja vagyok, ahol tavaly öt évre szóló szerződést írtam alá. Ezenkívül két éve az NB I. B élcsoportjában vitézkedő gödi felnőttcsapatban is védek.

– A teljesítményére több szakember is felfigyelt…
– A korosztályos válogatottba 2017. végén hívtak be először, aminek természetesen nagyon örültem. A címeres mezt egy szerb tornán viselhettem először, majd következett az első Európa-bajnokságom, Svédországban.

– Hogyan emlékszik vissza az U16-os kontinensviadalra?
– Hatalmas élmény volt Magyarország színeiben játszani. Nagyon boldog vagyok, hogy elhoztuk az aranyérmet és én is a csapat tagja lehettem.

– Nemrég pedig Szlovéniából tértek haza arannyal.
– Július elsejétől készültünk célirányosan az Európa-bajnokságra. Rengeteg kondis, taktikai és labdás edzésünk is volt, többek között Norvégiával és Dániával játszottunk edzőmérkőzéseket. Celjébe, az Eb-re úgy utaztunk ki, hogy szerettünk volna minél jobb helyezést elérni. A célunk az volt, hogy bekerüljünk a legjobb négy közé, majd ha ez megvan, lépésről lépésre haladva, lehetőleg minél előrébb végezzünk. Ez már egy sokkal komolyabb nemzetközi megmérettetés volt, mint a tavalyi Eb. A csapattársaim nagy részét már ismertem, nagyon összecsiszolódtunk, és a szakvezetés is remek volt.

– Mennyire elégedett a saját teljesítményével?
– Úgy érzem, hogy nem mindig sikerült úgy teljesítenem a kapuban, ahogy szerettem volna. Talán a középdöntős, Svédország elleni meccset tudnám kiemelni, ahol én is megelégedtem az általam nyújtott teljesítménnyel. A végül 28–24-re megnyert döntő előtt mindenki nagyon izgult, soha nem játszottunk ennyi néző előtt.

– A televíziós közvetítésnél is kiszúrhattuk a Balassagyarmat feliratú zászlókat a lelátón…
– Nagyon sokat jelentett számomra, hogy a szülővárosomból is eljöttek szurkolni a döntőre, ezúton is köszönöm nekik.

– Milyen helyet foglal el a szívében a mostani elsőség?
– Azt jelenti számomra az aranyérem, hogy sikerült valóra váltani a közös álmunkat, képesek voltunk rá, hogy elérjük a kitűzött célt, a csapat összetartott az elejétől a végéig, egymásért harcoltunk. Ez is kellett ahhoz, hogy hibátlan mérleggel tudjuk megnyerni a tornát.

– Emellett az iskolapadban is helytáll.
– Jelenleg Vácon, a Boronkay gimnáziumban tanulok, most leszek másodikos. Itt is nagyon sokat segítenek abban, hogy sportolhassak. Az előző évet is elég jó eredménnyel zártam, bár ilyen magas szintű sporttevékenység mellett igen nehéz tartani a színvonalat a tanulásban. Az angol nyelvvizsgát mindenképpen szeretném majd letenni, de még nem igazán tudom, hogy merre megyek majd tovább.

– Mik a további céljai?
– Már elkezdtük az edzéseket a Váccal, hiszen augusztus végén már indul is a bajnokság. Továbbra is szeretnék a válogatott tagja maradni és természetesen a váciaknál minél több játéklehetőséget kapni, fejlődni, a teljesítményemmel meghálálni azt a bizalmat, amit a vezetőség belém fektetett! Ez persze rengeteg munkával jár, de nem bánom, mert a kézilabda a legfontosabb a számomra, szeretnék minél tovább foglalkozni vele. Mindig a következő célra kell koncentrálni!