Hat csúcsjavítás, nyolc bajnokság


ATLÉTIKA – Beszélgetés Kovács Dusánnal

A masz.hu beszélgetése a balassagyarmati gátfutóval, aki 1996-ban kijutott az olimpiára is, és jelenleg is ő a 400 méteres gátfutás országos csúcstartója.

– Az atlétika gyerekkoromban a szabadság élményét, a fölös energiák levezetését és a győzelem lehetőségét jelentette – kezdte a beszélgetést dr. Kovács Dusán, a 400 m gát országos csúcstartója (48,45 mp).
– Ez nagyjából minden kisfiúnak fontos lehet. A későbbiekben ezeken túl az atlétika által megtanultam a fegyelmet; a küzdeni tudást; a kitartást; fontos pillanatokban a fókuszálást fontos dolgokra; a pontos tervezést és sorolhatnám még az előnyöket.
– Hogyan kezdődött?
– Azt gondolom, az alábbi kis sztori mindent elmond, miért kellett valamit sportolnom már gyerekkoromban: az eleven gyermek kifejezés annyira igaz volt rám, hogy édesapám felhatalmazást adott általános iskolai osztályfőnökömnek és testnevelő tanáromnak, hogy – szükség esetén – akár „testi fenyítést” is alkalmazzanak velem szemben, ennek ellenére ez a fenyegetettség nem sok hatással volt viselkedésemre…
Balassagyarmaton, 1984-ben lettem igazolt atléta, 13 éves koromban. Előtte már részt vettem iskolai edzéseken és versenyeken is, első verseny győzelmemet (amiről oklevelet is kaptam) 10 évesen, egy városi mezei futóversenyen kaptam.
Rajt
– Törvényszerű volt az atlétika?
– Első edzőim Fábri Gábor és Pintér Margit voltak. A gyarmati egyesület részéről Fábri Gábornak tűnt fel, hogy az iskolai versenyeken az átlagnál gyorsabb (60 m) és ügyesebb vagyok (távol, kislabda dobás). Úgyhogy hízelgő volt számomra, amikor igazolt versenyzőnek hívtak!
Mivel a családban anyai ágról nagypapámon kívül nem volt aktív sportoló a megelőző generációkban, így nem volt törvényszerű, hogy atléta leszek. Azt gondolom, a 80-as évek közepén lévő hatalmas “emberanyag” sokat segített nekem is abban, hogy örömmel jártam edzésekre, hiszen egy edzőnél 20-30 versenyző is készült, jó volt a hangulat.
– Más sportág ?
– Csak atlétikában próbáltam ki magam. Mivel edzőim szerint 13-14 éves korban a sokoldalúságra kellett helyezni a hangsúlyt, így jómagam is mindenfélével foglalkoztam, többpróbázóként készültem. Első személyes és csapat sikerek is 1984-hez kapcsolódtak, tavasszal a mezei OB-n megnyertük a csapatversenyt, majd ősszel egyéniben nyolcpróba OB-t nyertem. Azt gondolom, ezek a sikerek kikövezték és megerősítették az utamat.
– Elkezdődtek a sikeres évek…
– 1986-ban átkerültem Szabó Bélához, aki az idősebb atléták felkészülését koordinálta, Bélabá-val onnantól elválaszthatatlanok voltunk, pályafutásom végéig Ő maradt az edzőm, 17 éven keresztül dolgoztunk együtt, nagyon hálás vagyok Neki mindazért a sok áldozatért, amit értem meghozott!
Emlékszem, a többpróbán belül mindig erős volt a gátfutásom, a távolugrás és a 300-400 m, és gyengék a dobószámaim, illetve a rúdugrás, ezek felnőttként is meghatározták ebben a számban a lehetőségeimet.
– Visszagondolva az utánpótlás korra…
– Serdülő és ifjúsági korosztályban több bajnoki címet is szereztem, 300 és 400 m-es gátfutásban (300 gáton csúcstartó is voltam), távolugrásban, és magukon a többpróba bajnokságokon (ifi tízpróbában is voltam csúcstartó). Azt gondolom, az 1500m-es távokon felüli futószámok és a kalapácsvetésen kívül mindenfélét csináltam, ami a koordináció fejlesztésnek és a sokoldalú igénybevételnek megfelelően csak előnyömre válhatott.
Személyes véleményemet fogalmazom meg akkor, amikor azt mondom, nem hiszek a 15-16 éves fiatalok specializált felkészítésében, egy-egy számra való fókuszálásában. Ennek megfelelően a “legújabb” serdülő és ifjúsági világversenyek létrehozását is igen kétélűnek tartom, rengeteg tehetséges versenyzőt égetnek ki 18-20 éves koráig az eredménykényszer és a mindenáron való érvényesülés, sikeréhség okán…
– Az egyetem és a sport?
– Aztán 1990-ben, 19 évesen Budapestre kerültem, és az orvosi egyetem alatt a tízpróba felkészülés egyre nehezebbé vált, így 1993-tól számítva átálltunk a 400 m-es gátfutásra (amiben előtte is versenyeztem, csak nem készültem speciálisan rá). 2002-ig már csak ebben a számban indultam és értem el sikereimet.
Egyetemi éveim alatt a legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy “hiába” voltam pontszerző junior VB-n és EB-n 10 próbában, az orvosi egyetemet választva szembesültem azzal, hogy a bizalom megroppant velem szemben a vezetőik részéről (MASZ és egyesületi szinten is), mondván, nappali orvosi egyetem mellett nem lehet eredményes sportkarriert is vinni.
Persze, a szemembe senki nem merte ezt mondani, csak a hozzáállás és a támogatás mértékén lehetett látni mindezt, összehasonlítva azokkal, akik nem tanultak tovább és ugyanolyan eredményeket értek el azt megelőzően korosztályos szinten. Az egyetemen pedig az oktatói (mmár akik tudták) azt éreztették velem , hogy az egyetem mellett nem lehet élsportoló is valaki, mert akkor biztos nem tanul eleget…
Így egy idő után nem tudták az egyetemen a tanárok, hogy mással is foglalkozom (és a csoporttársaimat is megkértem, ne csacsogjanak erről senkinek). Ezek komoly nehézségek voltak az átmeneti időszakban, amíg a junior korosztályból a felnőttek között is eredményes lettem.
– Tanulás, atlétika, feltételek?
– Mivel szüleim szemében a tanulás volt az elsődleges fontosságú, így volt egy kis kihagyásom az edzésekből, amikor hetedikes koromban félévkor hármast kaptam matekból…Alapvetően a tanulásnak soha nem engedtem, hogy a sportolásom „kárára” menjen.
Többször megkaptam a “Jó tanuló-jó sportoló” megyei és országos címet, még egyetemista koromban is. Szakmailag nagyon felkészült és tapasztalt edzők álltak mindig mögöttem, akik által adott volt a motiváltság, így Nekik köszönhetem a legtöbbet a pályafutásom során! Néhány eszköz hiányán kívül nem tudok olyat mondani a korosztályos hátteremről, ami akadályozott volna.
Érdekességnek annyi, hogy amikor a nyolcpróbához rúdugrást is kellett gyakorolni, és a gyarmati pályán akkor még nem volt sem leérkező szivacs, sem nekifutó, ezt néhány héten belül az illetékesek megoldották, igaz, az még a 80-as évek közepe volt. Akkortájt mentek ezek a dolgok “hatalmi” szóval (is).
Emlékszem, Fábri Gábor edzőm ott állt a szivacs mellett, amikor a rúddal felugrottam a szivacs elejére (a lendületem – vagyis a betojásom – nem vitt beljebb), és nem nagyon tudta, hová nyúljon, amikor elkezdtem visszaesni a salak felé, legördülve a szivacsról. Le is estem, ahogy kellett… 🙂
– A háttér?
– Első felnőttek közötti sikereim hatására a szövetség közös edzőtáborokkal, a MASZ alapítványa 1 éves, egyéni szponzori szerződéssel segített (Ináncsi Ritával együtt kaptuk), amik mind sokat jelentettek. Ugyanakkor emlékszem,1990-ben havi 15ezer ft-os támogatást kaptam az egyesületemtől, 19 évesen (ami akkor tetszett még), és egészen 1996 augusztusáig, az atlantai olimpia utánig ebből a havi támogatásból gazdálkodhattam.
Addigra az olimpiai elődöntőmön kívül már 2 VB elődöntőt, 1 EB elődöntőt és 2 Universiade bronzot is elértem, 5 alkalommal javítottam felnőtt országos csúcsot 400 gáton. Meggyőződésem emiatt is, hogy a pénz nem minden a felkészülés során, az elérendő célok sokkal fontosabbak az ember életében, mert ha a cél lebeg előttünk, az eszközöket megkapjuk hozzá az élettől.
– Atlanta után?
– 1996 után nem voltak már anyagi nehézségeim, hiszen a MASZ és új egyesületem a ZAC támogatásának mértéke nagyságrendekkel emelkedett, és hála menedzseremnek, Spiriev Attilának és családjának, 1994-től folyamatosan versenyezhettem külföldön. Voltam GP döntős, nyolc alkalommal vehettem részt Dél-Afrikában edzőtáborban – sokszor “csak” versenyzéssel fizetve.
Öt évig szponzori szerződésem volt a Nike-val, amit szintén a menedzserem intézett, majd sérüléseim és műtéteim ellenére a MASZ-tól és 2001-től a DAC-tól kapott támogatással (is) tudtam versenyzői pályafutásom utolsó 2-3 évében a felkészülést az elvárható magas szinten tartani. Ezt azért tartottam fontosnak ily hosszasan elmondani, mert sok buktató és még több tanulság van a történetben!
Az értékrend kicsit másként néz ki napjainkban. Ami közös kell, hogy legyen mindenkinél, a szülők teljes támogatása nagyon fontos! Manapság már anyagilag is, azonban lelkileg, verbálisan és fizikailag egyértelműen, mindenkor!
– Legnagyobb sportélmény? Emlékek?
– Nem tudok kiemelni egy adott alkalmat, hiszen rendszeresen versenyeztem és edzőtáboroztam a ’90-es évek legsikeresebb versenyzőivel, gálákon léptünk fel, ahol tényleg éreztették velünk, hogy fontosak vagyunk, – pláne, ha még jól is teljesítettünk.
Felemelő volt ott lennem 1996-ban Szarajevó-ban, azon a szolidaritási versenyen, amit a háborúban szétlőtt városban rendeztek Primo Nebiolo, akkori IAAF elnök ösztönzésére,- ahová addig csak az IFOR erők merészkedtek be az atlétákon kívül.
Döbbenetes volt, hogy a szépen felújított stadion mellett egy temető volt, ahová azokat is áttemették, akiket előtte a pályán temettek el a harcok közben…Kiss Balázs, “friss” olimpiai bajnokunk és Németh Zsolt néhány másik kalapácsvető társaságában erre a gyepre dobta a kalapácsot…

– Nagy élmény volt számomra az Atlantai Olimpia, a három VB részvétel, az EB, fedett VB – EB indulásaim, a négy Universiade – folytatta pályafutása emlékeit dr. Kovács Dusán. – A megnyitók és záró ünnepségek hangulata, a világversenyeken elért eredményeim.
Összességében 34-szer voltam felnőtt válogatott, hatszor javítottam meg a 400 m-es gátfutás országos csúcsát és megannyi magyar bajnoki címet szereztem felnőtt és korosztályos versenyeken, köztük csak 400 gáton nyolc alkalommal a felnőttek között.
– Mi az a plusz, amit a sport még adott?
– Ha meg akarok nevezni valami egyedit, az a világról alkotott nézetem változása volt! Szabó Dezső szavai visszacsengenek a füleimben, amit egy olaszországi edzőtáborban mondott 1990-ban: “- Lütyikém, az utazásra soha ne sajnáld a pénzt, mert az élmény a Tiéd marad, nem veheti el tőled senki”!
Imádtam utazni, bejárni a világot, még ha csak egy GP versenyre is mentem három napra valahová. Kedvenc helyem Afrika lett, már 11 alkalommal jártam Afrika legkülönfélébb országaiban, rájöttem, a világ nem úgy néz ki, mint ahogy azt a médiumok be akarják állítani az emberek számára, a világ nemhogy nem veszélyes, hanem pont arra vár, hogy felfedezzük. Ennek megfelelően pályafutásom befejezése után is nagy világutazó maradtam, minden évben nagy kalandtúrákat tettem világszerte, ez az élmény feltölt, motivál és örömet okoz.
Szerencsére edzőm, Szabó Béla is partner volt mindenben, dél-afrikai edzőtáboraim mindegyikén ott volt velem (mondjuk el sem mentem volna nélküle), összesen kb. 1 évet töltöttünk kint ez idő alatt, és minden lehetőséget kihasználtunk az edzések mellett, hogy bejárjuk a közelebbi és távolabbi környéket, de akár Dél-Afrika szomszédos országait is (mondjuk ezek igen rapid, 2-3 napos túrák voltak, mégiscsak az edzések álltak első helyen).
– Visszatekintve, volt kellemetlen emlék a pályáról? 
– Önmagában a bizalom hiánya, amit már beszélgetésünk elején említettem. Ennek negatív hatásait nagyon sok extra motiváltsággal és célorientáltsággal sikerült csillapítani, a “csakazért” markánsan jelentkezett a mindennapjaimban.
– Az atlétika helye ma a nagyvilágban?
– Néhány dologban kissé elfogult vagyok – mint az Eurosport atlétika szakkommentátora, amit 2002 óta csinálok. Úgy látom, hogy a nemzetközi szövetség egykori elnöke és főtitkára, Primo Nebiolo és Gyulai István kiváló szellemi (és anyagi) hagyatéka napjainkra változásokon ment át. Több, mint elgondolkodtató, hogy bizonyos pénzügyi döntések miatt az atlétika világszerte a televíziónézők töredékéhez jut már csak el,- ennek szakmai alapja nincs.
Egy példa: a következő olimpia országának vezető sport televíziója nem közvetített egy másodpercet sem Dohából, a fedett VB-ről… Az atlétika egyébként világszerte továbbra is rengeteg nézőt vonz, mostanában sokat köszönhet a sportág Usain Bolt – nak, aki egyediségével és sikereivel a feje tetejére állította a világot! Igazi showman, akire mindenhol és mindenki kíváncsi, rengeteget profitál belőle a sportág!
– A sportág itthoni perspektívái?
– Magyarországon az utánpótlás nevelésben előrelépés van. Az eredmények jól alátámasztják ezt, egyre több versenyszámban érnek el fiatal atlétáink nemzetközileg is jegyzett eredményeket.
Ugyanakkor visszakanyarodnék korábbi véleményemhez, hogy ez sokaknál akár gátja is lehet a továbblépésnek, amennyiben fiatalon túlságosan specializált munkát végeznek.
A felnőttek között továbbra is vannak kiemelkedő képességű atlétáink, akik adott edzői műhelyekből érkeznek, hozzájuk kellene majd minél nagyobb számban felzárkózni a fiataloknak, amiről persze könnyű beszélni, de kihívás megcsinálni!
A MASZ támogatási és elosztási rendszerébe nem látok bele, arról nem tudok véleményt formálni, azt azonban látom, hogy versenyző-központú szakvezetés áll a háttérben, akik jóindulattal és pozitív szemlélettel állnak hozzá a feladatokhoz.
Világmegváltást nem lehet 1-2 év alatt elérni, azonban egy középtávú-, hosszabbtávú stratégia mentén haladva látványos eredményeket és sikereket lehet majd felmutatni, amihez bizalom és türelem szükségeltetik. Kiváló képességű atlétákban és edzőkben manapság sincs hiány, ez az igazi értéke a magyar atlétikának, erre lehet és kell alapozni!
– … és Kovács Dusán, a „magánember”?
– 1998-ban végeztem el a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karát, de soha nem praktizáltam, és nem is tervezem. Utána másoddiplomaként a Közgazdaságtudományi Egyetem orvos-közgazdász levelező szakát végeztem el, ami sokat segített a látásmódom megváltoztatásában, a pénzügyi világ felé való nyitásomban.
2002-ben kezdtem szakkommentátori munkámat az Eurosportnál; a sportolói pályafutásom befejezése után hálózati piacszervezéssel, marketinggel foglalkoztam, az egészségmegőrzés területén, táplálék kiegészítők ajánlásával, egyénre szabásával, amit a mai napig örömmel csinálok. Napi szintű sikerélmények érnek az emberek egészségi állapotának a változása kapcsán.Egy kicsit ez a tevékenységem kapcsolódik az orvosi hivatáshoz, még ha teljesen más megközelítésből is.
2006 végétől azonban a pénzpiacok működésének a megértése kezdett el érdekelni, rengeteget tanultam a különböző tőzsdei termékek működéséről, a jövőben várható mozgások irányának kijelöléséről, úgyhogy ha össze kellene foglalnom a tevékenységemet, akkor részvénypiaci és devizapiaci elemzéssel és kereskedéssel foglalkozom immár 4. éve.
A sport örök szerelem maradElőadás közben
Közben két évet előadtam egy tőzsdei oktatással foglalkozó cégnél, ahol a kezdeti lépésektől a haladó szintig tartoztak hozzám tanítványok, akiknek segíthettem stabil tőzsdei kereskedővé válásukban. Általuk sokat tanultam magamról is, ami a pénzpiacokon nagyon hasznos tapasztalat, hiszen itt minden nap tesztelik a tudásomat, elkötelezettségemet!
Nem vagyok bróker, nem tartozom semmilyen céghez, mindent a saját számítógépemről intézek, hiszen az internet segítségével az egész világ, az összes pénzpiac elérhető!
És 2011. február közepére várjuk párommal első gyermekünk érkezését, aki kisfiú lesz! Úgyhogy új feladatokat is kapok nemsokára, amit már nagyon várok, ettől lesz teljes az életem.
– E szép pályafutás tapasztalatai összegezhetők néhány mondatban?
– Alkatilag nem voltam annyira tehetséges, mint sokan mások a pályán, azonban az elkötelezettségem, a sport és maga a felkészülés iránti alázat, a kitartás, a motiváció, és – talán a legfontosabb -, az elismerés utáni vágyam mindig nagyon erős volt. Az első eredményekig a cél maga vitt előre, majd egy – egy siker megerősített abban, hogy jó úton haladunk.
Mindazon képességek, amiket a pályafutásom alatt kifejlesztettem, meghatározó szerepet játszottak a civil életemben: a célok kitűzésében, a feladatok megoldásában és a továbblépésben! Ha csak önmagában ezt nézem, nagyon sikeresnek értékelem a pályafutásomat és annak hatásait!
Amire a legbüszkébb vagyok, 1984-től számítva 1997 őszig (első műtétemig bezárólag) minden évben akkor értem el az egyéni csúcsomat, az évi legjobbamat, amikor az adott év világversenye volt. Mindegy, hogy IBV, junior- vagy felnőtt VB, Olimpia volt-e éppen soron. Ott, a legfontosabb helyen tudtam legyőzni önmagamat. Ez az 1995-1997 közötti két VB és az Olimpia elődöntőjében mindig országos csúcsot is jelentett.

2010. december

Forrás: Mérei László – masz.hu

 

 

Reklámok

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Van kikre büszkék lennünk | Nógrád sportja

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s