Régi idők kerékpárja


KERÉKPÁR – Egy régi kép története

Az alábbiakban Frics Tamástól kapott sztorit, és egy fotót publikálunk 1959-ből.

– A verseny egy barátságos vetélkedés volt a meghívott Budapesti Építők csapatával. Juhász Béla előtt végül is én nyertem meg a versenyt. És ráadásul egy marha nagyot még buktunk is ketten együtt egy derékszögű kanyarban.
A cél valahol a Béke szálló előtt volt – ez a mostani Pécskő áruház közepe táján lehetett. Aztán a Rákóczi útról befordultunk egy macskaköves útra a “halpiac” felé, ott megint balra és vissza a főtérre, átosontunk a mostani taxiállomáson és a Régi posta utcán a Szovjet emlékműig, ott pedig éles szögben dupla ívvel vissza a főútra…

A képen az egyik részhajrában érkezünk: Szelva István (Salgótarján), Juhász Béla (Bp. Építők), és én. A nézők között látható Máté Csaba is a jobb szélen, Ő nem versenyzett akkor.
A rendőr: Susán Vili, akivel kapcsolatban még egy jó sztori is emlékezetes abból az időből:

Abban az időben a kerékpárszakosztály a Magyar Honvédelmi Szövetség Megyei szervezetéhez tartozott, a motoros klub alszakosztályaként. (Ilyen szakosztály az MHSZ-nél nem is volt az országban sehol máshol, mi valahogy amatőr bringásokból ott alakítottunk rendes verseny szakosztályt 1957-ben, de ez egy másik történet.)
Szóval MHSz bringásként rohangáltunk a városban.
Akkor az utakon nem igazán volt nagy közlekedési forgalom, így a rendőröknek több idejük jutott velünk “foglalkozni”. Ezt tették annál is inkább mert hát mi “rendetlenek” voltunk, nem viseltünk se csengőt, se sárvédőt, se lámpát, se névtáblát a versenybringánkon, ami akkoriban komoly szabálysértésnek minősült…

Egyik ilyen főmacerás rendőr akkor Susán Vili volt. Amikor már megsokalltuk ezt, bementünk az MHSz megyei elnökéhez Szalai Gazsi bácsihoz – akkor ő ennek a félkatonai szervezetnek az elnökeként rendesen katonai egyenruhában járt, századosi rendfokozatot viselt.
Szóval elpanaszoltuk a dolgot, amire Ő megszervezte, hogy bemenjünk együtt a Városi rendőrségre. Meg is jelentünk ott vagy öten, és behívták az érintett utcai szolgálatos “közegeket” is. Ott Gazsi bácsi elmondta, hogy mi “becsületes szocialista embertipusok”, sportemberek vagyunk, és “az a kérésem elvtársak, hogy hagyjátok ezeket a fiúkat dolgozni, mert városunk dicsőségét igyekeznek erősíteni…”

Így aztán összebékültünk a rendőrökkel, és legtöbbjükkel, így Vilivel is, össze is tegeződtünk…

1959 barátságos verseny, Frics Balázs, Szelva Balázs

1959 barátságos verseny, Frics Tamás, Szelva István

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s