Tizennyolcas karikák, avagy gondolatok egy kvóta kapcsán


SÍFUTÁS – Jegyzet a botrányról

Ezen a blogon látogatóink eddig nem olvashattak még olyan bejegyzést, amely személyes véleményeinket gyűjti össze, most érkezett el az idő, hogy debütáljunk. A téma Papp Ildikó kvótavesztése…

A legfontosabb dolog, hogy a történtek rossz fényt vetnek a sportágra… Sok találgatás útra kelt az utóbbi napokban, hogy mi lehet a döntés háttere mögött. Ezekkel kár foglalkozni, hisz vélhetően soha nem fog kiderül a tényleges ok.

A sí szövetség elnökségének egyik legfőbb érve az volt, hogy Simon Ágnes negyvenévesen, három gyerek mellett is képes volt kimagasló teljesítményre, így jól eladható. Köszönhetően azonban a salgótarjániak offenzívájának, Simon Ágnes szerepléséről nem a családi háttere fog eszünkbe jutni, hanem a 18-as szám… 

A másik érv az volt, hogy Ági választhatott, hogy miben indul majd Szocsiban, hisz sprinten (230.24) és distance-ben (181.64) is van FIS-átlaga. Annak ellenére is döntő érv volt, hogy Ildikó distance átlaga mindkét mutatónál jobb (171.21). És az előzetes megállapodások értelmében ennek kellet volna mérvadónak lenni! Ildikó teljesen érthetően ezt a mutatót figyelte, és dolgozott azért, hogy ebben jobb legyen riválisánál. A szakma ezt nézte.

Egy biztos. Az olimpiai eszme ellen vall, hogy a szakmai érveket háttérbe szorítva hoztak döntést egy kvóta sorsáról.

Ildikót megviselte a hercehurca, ez minden sajtótermékben jól látható. A közösségi oldalon nyomon követhető, mennyien álltak mellé, de számtalan telefonhívásban és levélben is próbálják talpra állítani. Természetesen támadókból is kijutott neki a négy év során, de akinek ekkora álmai vannak, annak számolnia kell ezzel is. Pláne, ha ekkora támogatásban részesül.

Hivatalosan még nem nyilatkozott arról, hogy miként folytatódik az élete, egyelőre azt tudni, hogy ezzel az elnökséggel nem kíván tovább együttműködni és lemondja a válogatottságot (csakúgy, mint édesapja tette azt három évtizeddel ezelőtt). Ha folytatja, ha nem, érthető lesz. Hisz a sporttörténelemben mindkét esetre számtalan példát találunk. Ez az igazságtalanság erőt is adhat neki, és megújult erővel bizonyíthatja, 36 esztendősen is helye van egy ötkarikás játékon (akár egy másik nógrádival, például a biatlonban remekelő Veres Mirellával karöltve, aki négy év múlva 20 évesen ostromolhatja a kvótát). De azt is megérthetjük, ha ezek után az egész sportolástól elmegy a kedve, családot alapít, és egyszer majd edzőként adja át tapasztalatait. Sportszeretete mindenesetre azt vetíti előre, hogy nem fogja feladni, és megtalálja a lehetőségét annak, hogy folytassa pályafutását.

Személyesen követhettem végig ezt a négy évet, és saját szememmel láthattam, hogy minden edzésen megfeszül azért, hogy kikerüljön Szocsiba. Karikákkal kelt és feküdt… Mindent alárendelt az olimpiáért, és most tanácstalanul áll… Mint ahogy mindenki a városban.

A sportszerűség azt kívánja, hogy sok sikert kívánjunk Áginak, szép sikert érjen el a magyar címeres síruhában. De reméljük, a verseny közben majd eszébe jut Papp Ildikó is. Ezek után ez a legkevesebb.

 

Bakos László

Reklámok

9 hozzászólás

  1. Főszerkesztő

    Az elfogultság bako(s)t lőtt avagy az egyoldalú tájékoztatásért kiket visel felelősség ?!

    Egy régi ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy megtévesztő nevet viselő (Nógrád sportja) blogoldalra, és az ott megjelent, majd a megyei sajtó által átvett sorozatos egyoldalú tájékoztatásra. Előbbinek semmi sem drága – lévén bloggerként gyakorlatilag azt írhat valaki, amit csak akar – nem úgy az utóbbinak, melynek viszont (sajtó)törvényes kereteken belül kell maradnia és vállalnia kell a felelősséget és következményt minden szaváért. Így hát lelkes írómániás bloggerünk honlapján lehet szubjektív – mint ahogy ezt Papp Ildikó esetében például mindig is tette – de nem a megyei hírlapban. Igaz, az már nem az ő, hanem az újság főszerkesztőjének a kompetenciája. Azért nézzünk egy kicsit utána ezen a gyakorlatilag senki sem olvasta honlapon, és ennek nyomán a megyei sajtóban, hogy milyen sugallatok és dezinformációk, valamint elhallgatások nyomán alakult ki ez az egyébként sok szempontból jogos elkeseredés a Magyar Sí Szövetség valóban vitatható döntésével kapcsolatban. Emberünk imamalom módjára hajtogatta (amit a szócsövében nyugodtan tehetett), hogy most kell szurkolni, szorítani Ildikóért, vagy hogy nem számít hányadik volt, de megelőzte egyetlennek kinevezett riválisát, akinek nevét (Simon Ágnes) hosszú ideig nem is tudhattunk meg tőle. Szőcs Emőke, aki kiharcolta, hogy más is indulhasson rajta kívül Szocsiban, mintha a világon se lenne és a válogatás elveiről, a versenytávokról sem tudhattunk (tőle) semmit. Azt viszont igen, hogy csökkent a FIS átlaga Ildikónak és betegen is veri vetélytársát, így a már az újságba is bekerült propagandaanyag miatt a megye közvéleménye azt sem tudhatta, hogy két kvalifikációs táv is létezik, mert emberünk csak arról írt, ahol a mi lányunk valóban eredményesebb volt a Heves megyei Simon Ágnesnél. Pedig ahogy végigzongoráztam a forrásanyagokat érdekes, és együgyűnek tűnő stílusa miatt humorosnak mondható, de megszívlelendő komment is érkezett egy volt hazánkfiától az eddig talán egyetlen hozzászólással sem dicsekedhető portálra, de az etetés, sulykolás csak ment tovább. Úgy, hogy az olvasó sosem volt képben, és csak arról tudhatott, hogy kimondottan Papp Ildikó utazhat az olimpiára, mert neki jobb, azaz kevesebb a FIS átlaga! Ez után több csavar következett, először a biatlonban is kvótát szerző Szőcs Emőkét jelölte a sí szövetség elnöksége sífutásban is, Papp tartalék, azaz itthon maradó lett, és ez vitathatatlannak tűnt, mert Emőke magasan a két másik vetélytársa fölött áll. Ezt másnap valamiért felülírták. Az elnökség többségének véleménye szerint a sprintben utolsó pillanatokban Világkupa pontokat hozó Simonnak az olimpiához közeledve egyre jobb eredményei voltak, továbbá csak ő rendelkezik kvalifikációt érő sprint eredményekkel, mindezt pedig három gyerek nevelése mellett érte el, és a példakép állítás szintén tényező volt. Egyszóval nem a Papp Ildikó képviselte 10 kilométeres, hanem a sprint számban veszik igénybe a Szőcs Emőke által országunknak megszerzett kvótát. A miértre a jogi végzettségű szövetségi ügyvezető elnök, dr. Kaszó Klára tanulságos magyarázatot adott, melyet Nógrádban nem akarnak meghallani, vagy leírni még most sem. A sí szövetség elnökségi indoklása szerint azért, mert sprintben lehetne jobb, vagy inkább kevésbé rossz eredményt elérni, mivel dupla akkora távon látványosabban kijönnek a különbségek (hátrány) a magyar versenyzők, és a nemzetközi mezőny között! Papp Ildikónak csak a 10 km-es számon lenne kvalifikációja, s ebben valóban ő volt a jobb, de a különbség nem volt jelentősen nagy – indokolt az ügyvezető és még hozzátette, Simon Ágnes saját költségből utazik ki, míg Papp Ildikó az önkormányzat támogatás miatt jobb körülmények között készülhetett. Tehát míg másoknál a minél jobb helyezés, eredmény elérése a cél, addig nálunk a lemaradás, ahogy mondani szoktál a vesztesség minimalizálása. (Ilyen sportág nálunk a sífutás) Ezt csak a tisztánlátás érdekében írtam le, a véleményem most jön. Az újságíró felelősségéről. Igaz blogger emberünket a legnagyobb jószándékkal sem lehet annak nevezni, bármennyire szeretné. Aki előzetesen semmilyen módon, de, utólag is csak csúsztatásokkal, hiányosan vagy sehogy sem ismertette az összes szempontot, körülményt, lehetőséget, ami például az én időmben elő nem fordulhatott volna. Vagy szándékosan, vagy dilettánsként, de egyik sem mentség, mert ez, a tájékozatlanságból eredő felháborodás lett a következménye. Mely következményeket fenti, önmegerősítő „jegyzetírással” próbált tovább fokozni, mintha „műveinek” eddig bármi köze lett volna a pártatlan és objektív tájékoztatáshoz. Ugyan is hiába tanulja meg utánozni a lónyerítést a szamár, sosem lesz belőle a remélt nemes mén. (vagy, a suszter maradjon a kaptafánál) Az áldozatok pedig a valóban vitatható körülmények között itthon maradó versenyző, hozzátartozói, rokonai, szimpatizánsai – akik sajnos sokan maguk is csőlátásban szenvedtek – valamint a megvezetett szurkolók és az olvasók lettek. És persze a megsüvegelendő támogatást nyújtó salgótarjáni önkormányzat, mely hagyta magát felültetni a szirénhangoknak, megbízott egy kívülálló Papp-szimpatizáns bloggerben. Nem tájékozódott megfelelően a kvalifikációs lehetőségekről, a sí szövetségben és elnökségében uralkodó erővonalakról és viszonyokról, hanem felült a gátlástalan, néhol már lólábnyira kilógó ámításnak, sikerpropagandának. Szegény megvezetett és jószándékú támogató, az alpolgármester úr odáig ment elkeseredésében és olyan blamának is kitette magát, melyet csak végső elkeseredésében mondhat valaki. Ügyészségi feljelentést emlegetett. Ami ugye ilyen esetben, egy autonóm társadalmi szervezet sportszakmai döntése ellen nonszensz. Ám az nem, hogy fő a bizalom, de még jobb az ehhez társuló kontroll. És a hiteles hírforrás. Valamint a konzekvenciák levonása.
    Egy volt főszerkesztő

    • Főszerkesztő

      B@…átok meg, ott már tényleg nincs is írástudó, kiüresedett, csak az az apró hölgy, a neve nem ugrik be. Nem tudom a Svejcer Krisztián még van e, mert az jól írt, főleg a jegyzeteket, igazi ütős és szellemes groteszkeket, publicisztikákat. A B Tibi meg a focit csinálja megszállottan. Ennyi. Oszt jónapot.

  2. Bagi János

    Bocs, én vagyok a Bagi, csak rosszul léptem be

    B@…átok meg, ott már tényleg nincs is írástudó, kiüresedett, csak az az apró hölgy, a neve nem ugrik be. Nem tudom a Svejcer Krisztián még van e, mert az jól írt, főleg a jegyzeteket, igazi ütős és szellemes groteszkeket, publicisztikákat. A B Tibi meg a focit csinálja megszállottan. Ennyi. Oszt jónapot.

    • főszerkesztő

      Az elfogultság bako(s)t lőtt avagy az egyoldalú tájékoztatásért kiket visel felelősség ?!
      Egy régi ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy megtévesztő nevet viselő (Nógrád sportja) blogoldalra, és az ott megjelent, majd a megyei sajtó által átvett sorozatos egyoldalú tájékoztatásra. Előbbinek semmi sem drága – lévén bloggerként gyakorlatilag azt írhat valaki, amit csak akar – nem úgy az utóbbinak, melynek viszont (sajtó)törvényes kereteken belül kell maradnia és vállalnia kell a felelősséget és következményt minden szaváért. Így hát lelkes írómániás bloggerünk honlapján lehet szubjektív – mint ahogy ezt Papp Ildikó esetében például mindig is tette – de nem a megyei hírlapban. Igaz, az már nem az ő, hanem az újság főszerkesztőjének a kompetenciája. Azért nézzünk egy kicsit utána ezen a gyakorlatilag senki sem olvasta honlapon, és ennek nyomán a megyei sajtóban, hogy milyen sugallatok és dezinformációk, valamint elhallgatások nyomán alakult ki ez az egyébként sok szempontból jogos elkeseredés a Magyar Sí Szövetség valóban vitatható döntésével kapcsolatban. Emberünk imamalom módjára hajtogatta (amit a szócsövében nyugodtan tehetett), hogy most kell szurkolni, szorítani Ildikóért, vagy hogy nem számít hányadik volt, de megelőzte egyetlennek kinevezett riválisát, akinek nevét (Simon Ágnes) hosszú ideig nem is tudhattunk meg tőle. Szőcs Emőke, aki kiharcolta, hogy más is indulhasson rajta kívül Szocsiban, mintha a világon se lenne és a válogatás elveiről, a versenytávokról sem tudhattunk (tőle) semmit. Azt viszont igen, hogy csökkent a FIS átlaga Ildikónak és betegen is veri vetélytársát, így a már az újságba is bekerült propagandaanyag miatt a megye közvéleménye azt sem tudhatta, hogy két kvalifikációs táv is létezik, mert emberünk csak arról írt, ahol a mi lányunk valóban eredményesebb volt a Heves megyei Simon Ágnesnél. Pedig ahogy végigzongoráztam a forrásanyagokat érdekes, és együgyűnek tűnő stílusa miatt humorosnak mondható, de megszívlelendő komment is érkezett egy volt hazánkfiától az eddig talán egyetlen hozzászólással sem dicsekedhető portálra, de az etetés, sulykolás csak ment tovább. Úgy, hogy az olvasó sosem volt képben, és csak arról tudhatott, hogy kimondottan Papp Ildikó utazhat az olimpiára, mert neki jobb, azaz kevesebb a FIS átlaga! Ez után több csavar következett, először a biatlonban is kvótát szerző Szőcs Emőkét jelölte a sí szövetség elnöksége sífutásban is, Papp tartalék, azaz itthon maradó lett, és ez vitathatatlannak tűnt, mert Emőke magasan a két másik vetélytársa fölött áll. Ezt másnap valamiért felülírták. Az elnökség többségének véleménye szerint a sprintben utolsó pillanatokban Világkupa pontokat hozó Simonnak az olimpiához közeledve egyre jobb eredményei voltak, továbbá csak ő rendelkezik kvalifikációt érő sprint eredményekkel, mindezt pedig három gyerek nevelése mellett érte el, és a példakép állítás szintén tényező volt. Egyszóval nem a Papp Ildikó képviselte 10 kilométeres, hanem a sprint számban veszik igénybe a Szőcs Emőke által országunknak megszerzett kvótát. A miértre a jogi végzettségű szövetségi ügyvezető elnök, dr. Kaszó Klára tanulságos magyarázatot adott, melyet Nógrádban nem akarnak meghallani, vagy leírni még most sem. A sí szövetség elnökségi indoklása szerint azért, mert sprintben lehetne jobb, vagy inkább kevésbé rossz eredményt elérni, mivel dupla akkora távon látványosabban kijönnek a különbségek (hátrány) a magyar versenyzők, és a nemzetközi mezőny között! Papp Ildikónak csak a 10 km-es számon lenne kvalifikációja, s ebben valóban ő volt a jobb, de a különbség nem volt jelentősen nagy – indokolt az ügyvezető és még hozzátette, Simon Ágnes saját költségből utazik ki, míg Papp Ildikó az önkormányzat támogatás miatt jobb körülmények között készülhetett. Tehát míg másoknál a minél jobb helyezés, eredmény elérése a cél, addig nálunk a lemaradás, ahogy mondani szoktál a vesztesség minimalizálása. (Ilyen sportág nálunk a sífutás) Ezt csak a tisztánlátás érdekében írtam le, a véleményem most jön. Az újságíró felelősségéről. Igaz blogger emberünket a legnagyobb jószándékkal sem lehet annak nevezni, bármennyire szeretné. Aki előzetesen semmilyen módon, de, utólag is csak csúsztatásokkal, hiányosan vagy sehogy sem ismertette az összes szempontot, körülményt, lehetőséget, ami például az én időmben elő nem fordulhatott volna. Vagy szándékosan, vagy dilettánsként, de egyik sem mentség, mert ez, a tájékozatlanságból eredő felháborodás lett a következménye. Mely következményeket fenti, önmegerősítő „jegyzetírással” próbált tovább fokozni, mintha „műveinek” eddig bármi köze lett volna a pártatlan és objektív tájékoztatáshoz. Ugyan is hiába tanulja meg utánozni a lónyerítést a szamár, sosem lesz belőle a remélt nemes mén. (vagy, a suszter maradjon a kaptafánál) Az áldozatok pedig a valóban vitatható körülmények között itthon maradó versenyző, hozzátartozói, rokonai, szimpatizánsai – akik sajnos sokan maguk is csőlátásban szenvedtek – valamint a megvezetett szurkolók és az olvasók lettek. És persze a megsüvegelendő támogatást nyújtó salgótarjáni önkormányzat, mely hagyta magát felültetni a szirénhangoknak, megbízott egy kívülálló Papp-szimpatizáns bloggerben. Nem tájékozódott megfelelően a kvalifikációs lehetőségekről, a sí szövetségben és elnökségében uralkodó erővonalakról és viszonyokról, hanem felült a gátlástalan, néhol már lólábnyira kilógó ámításnak, sikerpropagandának. Szegény megvezetett és jószándékú támogató, az alpolgármester úr odáig ment elkeseredésében és olyan blamának is kitette magát, melyet csak végső elkeseredésében mondhat valaki. Ügyészségi feljelentést emlegetett. Ami ugye ilyen esetben, egy autonóm társadalmi szervezet sportszakmai döntése ellen nonszensz. Ám az nem, hogy fő a bizalom, de még jobb az ehhez társuló kontroll. És a hiteles hírforrás. Valamint a konzekvenciák levonása.
      Egy volt főszerkesztő

  3. Fejes Béla

    e, itt meg pezseg az élet, eddig összesen nem szóllaltak fel itten mint most. Csak azt nem értem, hogy az Ildikó mért volt unszinpatikus ezeknek a pesti bitangoknak, a másik vidéki meg mért nem. Nem baj, ott Szocsiba úgy is minden szar, hiányzik neki a közös vécé,? majd Ildi a Mirivel együtt megy 4 év múlva Koreába az úgyis jobb lezs. Most jut az eszembe hogy a Miri Pesti sílövős egyesületben van, de ahogy az Ildit hazahoztuk tavaly Pestről, majd Mirivel is megtesszük, oszt akkor mivel jól is fut, egy csapatban váltóban indul a két tarjáni. Vagy oljan nincs csak a világbajnokságokon? Csak például nehogy ezek a gonoszok legyenek akkor is a sí elnökségben , az ügyésszéggel el kellene zavartatni addig őket, oszt betenni a Gyula bácsit, az iskolaigazgatót, az tanított engem, meg Lacó bát, a lőmestert, ők legalább értenek hozzá. Én meg ha kell besegítek a cikkírásban, én sem kérek érte bért, megcsinálom társadalmi munkában. Azt írták itt előttem, hogy nincs már ottan ember, aki csinálja, én csinálnám szivesen. Meg még azt szeretném tudni, hogy az én fényképem is benne lenne a Nógrádiban, mint a Gyula bácsié? neki mindig ott van. Tessenek nekem megírni, mikor lehet jelentkezniés kinél, nagyon szépen köszönöm.
    Béla Etesről

    • Fejes Béla

      Az elfogultság bako(s)t lőtt avagy az egyoldalú tájékoztatásért kiket visel felelősség ?!
      Egy régi ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy megtévesztő nevet viselő (Nógrád sportja) blogoldalra, és az ott megjelent, majd a megyei sajtó által átvett sorozatos egyoldalú tájékoztatásra. Előbbinek semmi sem drága – lévén bloggerként gyakorlatilag azt írhat valaki, amit csak akar – nem úgy az utóbbinak, melynek viszont (sajtó)törvényes kereteken belül kell maradnia és vállalnia kell a felelősséget és következményt minden szaváért. Így hát lelkes írómániás bloggerünk honlapján lehet szubjektív – mint ahogy ezt Papp Ildikó esetében például mindig is tette – de nem a megyei hírlapban. Igaz, az már nem az ő, hanem az újság főszerkesztőjének a kompetenciája. Azért nézzünk egy kicsit utána ezen a gyakorlatilag senki sem olvasta honlapon, és ennek nyomán a megyei sajtóban, hogy milyen sugallatok és dezinformációk, valamint elhallgatások nyomán alakult ki ez az egyébként sok szempontból jogos elkeseredés a Magyar Sí Szövetség valóban vitatható döntésével kapcsolatban. Emberünk imamalom módjára hajtogatta (amit a szócsövében nyugodtan tehetett), hogy most kell szurkolni, szorítani Ildikóért, vagy hogy nem számít hányadik volt, de megelőzte egyetlennek kinevezett riválisát, akinek nevét (Simon Ágnes) hosszú ideig nem is tudhattunk meg tőle. Szőcs Emőke, aki kiharcolta, hogy más is indulhasson rajta kívül Szocsiban, mintha a világon se lenne és a válogatás elveiről, a versenytávokról sem tudhattunk (tőle) semmit. Azt viszont igen, hogy csökkent a FIS átlaga Ildikónak és betegen is veri vetélytársát, így a már az újságba is bekerült propagandaanyag miatt a megye közvéleménye azt sem tudhatta, hogy két kvalifikációs táv is létezik, mert emberünk csak arról írt, ahol a mi lányunk valóban eredményesebb volt a Heves megyei Simon Ágnesnél. Pedig ahogy végigzongoráztam a forrásanyagokat érdekes, és együgyűnek tűnő stílusa miatt humorosnak mondható, de megszívlelendő komment is érkezett egy volt hazánkfiától az eddig talán egyetlen hozzászólással sem dicsekedhető portálra, de az etetés, sulykolás csak ment tovább. Úgy, hogy az olvasó sosem volt képben, és csak arról tudhatott, hogy kimondottan Papp Ildikó utazhat az olimpiára, mert neki jobb, azaz kevesebb a FIS átlaga! Ez után több csavar következett, először a biatlonban is kvótát szerző Szőcs Emőkét jelölte a sí szövetség elnöksége sífutásban is, Papp tartalék, azaz itthon maradó lett, és ez vitathatatlannak tűnt, mert Emőke magasan a két másik vetélytársa fölött áll. Ezt másnap valamiért felülírták. Az elnökség többségének véleménye szerint a sprintben utolsó pillanatokban Világkupa pontokat hozó Simonnak az olimpiához közeledve egyre jobb eredményei voltak, továbbá csak ő rendelkezik kvalifikációt érő sprint eredményekkel, mindezt pedig három gyerek nevelése mellett érte el, és a példakép állítás szintén tényező volt. Egyszóval nem a Papp Ildikó képviselte 10 kilométeres, hanem a sprint számban veszik igénybe a Szőcs Emőke által országunknak megszerzett kvótát. A miértre a jogi végzettségű szövetségi ügyvezető elnök, dr. Kaszó Klára tanulságos magyarázatot adott, melyet Nógrádban nem akarnak meghallani, vagy leírni még most sem. A sí szövetség elnökségi indoklása szerint azért, mert sprintben lehetne jobb, vagy inkább kevésbé rossz eredményt elérni, mivel dupla akkora távon látványosabban kijönnek a különbségek (hátrány) a magyar versenyzők, és a nemzetközi mezőny között! Papp Ildikónak csak a 10 km-es számon lenne kvalifikációja, s ebben valóban ő volt a jobb, de a különbség nem volt jelentősen nagy – indokolt az ügyvezető és még hozzátette, Simon Ágnes saját költségből utazik ki, míg Papp Ildikó az önkormányzat támogatás miatt jobb körülmények között készülhetett. Tehát míg másoknál a minél jobb helyezés, eredmény elérése a cél, addig nálunk a lemaradás, ahogy mondani szoktál a vesztesség minimalizálása. (Ilyen sportág nálunk a sífutás) Ezt csak a tisztánlátás érdekében írtam le, a véleményem most jön. Az újságíró felelősségéről. Igaz blogger emberünket a legnagyobb jószándékkal sem lehet annak nevezni, bármennyire szeretné. Aki előzetesen semmilyen módon, de, utólag is csak csúsztatásokkal, hiányosan vagy sehogy sem ismertette az összes szempontot, körülményt, lehetőséget, ami például az én időmben elő nem fordulhatott volna. Vagy szándékosan, vagy dilettánsként, de egyik sem mentség, mert ez, a tájékozatlanságból eredő felháborodás lett a következménye. Mely következményeket fenti, önmegerősítő „jegyzetírással” próbált tovább fokozni, mintha „műveinek” eddig bármi köze lett volna a pártatlan és objektív tájékoztatáshoz. Ugyan is hiába tanulja meg utánozni a lónyerítést a szamár, sosem lesz belőle a remélt nemes mén. (vagy, a suszter maradjon a kaptafánál) Az áldozatok pedig a valóban vitatható körülmények között itthon maradó versenyző, hozzátartozói, rokonai, szimpatizánsai – akik sajnos sokan maguk is csőlátásban szenvedtek – valamint a megvezetett szurkolók és az olvasók lettek. És persze a megsüvegelendő támogatást nyújtó salgótarjáni önkormányzat, mely hagyta magát felültetni a szirénhangoknak, megbízott egy kívülálló Papp-szimpatizáns bloggerben. Nem tájékozódott megfelelően a kvalifikációs lehetőségekről, a sí szövetségben és elnökségében uralkodó erővonalakról és viszonyokról, hanem felült a gátlástalan, néhol már lólábnyira kilógó ámításnak, sikerpropagandának. Szegény megvezetett és jószándékú támogató, az alpolgármester úr odáig ment elkeseredésében és olyan blamának is kitette magát, melyet csak végső elkeseredésében mondhat valaki. Ügyészségi feljelentést emlegetett. Ami ugye ilyen esetben, egy autonóm társadalmi szervezet sportszakmai döntése ellen nonszensz. Ám az nem, hogy fő a bizalom, de még jobb az ehhez társuló kontroll. És a hiteles hírforrás. Valamint a konzekvenciák levonása.
      Egy volt főszerkesztő

    • Carlos Roberto

      Gratula főszerkesztő Úr! Az Ön idejében még volt sportoldal és újságírás, aztán minden lassan kezdett lefelé csúszni, most meg itt tartunk. Ilyen, alapvető műveltséget nélkülöző, nem hogy az újságírással, hanem a magyar nyelvvel és helyesírással is hadilábon álló szerény képességű alakok kerültek elő, miután az elmúlt évek folyamán igazi újságírók tucatját küldték el, vagy azok hagyták ott a csődbe ment és fizetésképtelen lapot. Most meg, hogy nem maradt senki, a selejt kezd felbukkanni, mint a gaz a repedésekből, és kezdi azt hinni magáról, hogy ő már újságíró és véleménycikket is tud írni. Pedig csak az a helyzet állt elő, hogy ha nincs ló, akkor jó az ingyenszamár is. Remélem, hogy a Fidesz győzelme után nyugodt körülmények és évek jönnek, az ilyen és hasonló vállalhatatlan alakok minden szinten oda kerülnek, ahová valók. A kétkezi közmunkások közé. Akiket ezzel nem akarok degradálni, csak ők nem akarnak újságírósdit játszani. Remélhetően a szakma presztizse visszaáll és Ön mint főszerkesztő még visszatér valamikor a napi sajtóba. Ráférne az újságra, ha addig még meglesz.
      Egy másik volt szerkesztőbizottsági tag a hőskorból

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s