A Sesére emlékezünk


ÉVFORDULÓ – Száztizenöt éve alakult meg az SSE
Salgótarjánban és az országban egy klub Sese néven vált ismertté a sportszerető közönség előtt. A salgótarjáni acélgyári Tiszti Kaszinóban 1896 júliusában megalakult a Vívó és Torna Egylet, melyből nem sokkal később kivált a Football Társaság. Ebből a szervezetből alakult meg 1901. április 23-án a Salgótarjáni Sport Egyesület (SSE). Az egyesület színe fehér-kék lett.

Az MLSZ-el egy időben alakult klub a Rimamurány-salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni acélgyárának gondozásával és segítségével működött. Az alapító, Wabrosch Béla a gyár akkori főmérnöke 25 évig volt az egyesület elnöke.
A SSE kezdetben csak a focival foglalkozott, ám a klub a későbbiekben több sportággal is gazdagította a tarjáni testedzést. Az első pályát a gyárba vezető út és az iparvasút közötti részen, a római katolikus templom mellett, a jelenlegi Illyés Gyuláné Iskola akkor még hűlt helyén építették. Ezt 1922-ben bontották le, az egyemeletes házak építésekor. A focihoz labda is kellett. A legenda szerint az első játékszert Wabrosch Béla hozta egyenesen Angliából. Mások szerint viszont a főmérnök úr Pestről, a BTC hathatós támogatásával hozta a labdát.
A helyi lap 1902. augusztus 24-i számában a tudósító arról ír, hogy „folyó hó 17-én tartották meg a salgótarjáni labdarúgók az első háziversenyüket”. A kékek és a fehérek „a lehető legkevesebb érdeklődés előtt” csaptak össze, ahol a fehérek 4:0 arányban legyőzték a kékeket.
Az acélgyáriak ebben az időszakban még sem országos, sem vidéki – kerületi – bajnokságban nem vettek részt. Ugyan sorra játszották hírverő mérkőzéseiket, de csak 1919 őszétől vettek először részt bajnokságban, az Északi Kerület I. osztályának hatvani alosztályban. Az 1920-as évek elején megkezdődött a nagy városi rivalizálás az SSE és SBTC között. A két tarjáni gárda először az 1920/21-es idényben szerepelt együtt a hatvani alosztályban.
Az 1921–23-as évek lakótelepi építkezései (egyharmad) részben elfoglalták az öreg fasori SSE-pálya területét. A Rima vezetése a Dolinka horhosban gyönyörű fekvésű sporttelepet varázsolt. Az új létesítményt 1924. július 27-én adták át a sportolóknak. Az ünnepélyes avatáson a BTC fiai, az első magyar bajnokcsapat utódai mérték össze tudásukat a SSE legénységével. A pályaavatón az akkoriban az első liga középcsapataként vitézkedő BTC nyert 2:1-re.
Az SSE 1930–31-ben az Észak bajnoka lett, de ekkor még nem sikerült a feljutás. Időközben olyan játékosok játszottak, mint id. Schott Vilmos, Csala Andor, Vics Antal, Rigó Ferenc, Márkus József, Novoszeleczky Elemér, Paskó János, Viroszták Lajos, de sorolhatnánk tovább. A harmincas évek derekán a kék-fehérek játékos-edzője Kautzky József volt, aki korábban Orth Györggyel együtt szerepelt a magyar válogatottban. 1936-ban bemutatkozott a SSE kapujában a 21 éves Tóth György, aki Szegedről érkezett. A kapust ma is minden idők legjobb újpesti „portásának” tartják.
1937–38-as bajnoki évadban ismét Észak bajnoka lett az együttes, melyet követően az osztályozón ezúttal kivívták az NB I-be jutást. A Nemzeti Bajnokság első vonalában az első mérkőzésen, 1938. augusztus 21-én a nagynevű Hungária ellen hazai pályán 3:2-re kapott ki az acélgyári gárda.
A sporttörténelmi jelentőségű mérkőzésen Ujvári játékvezetésével az alábbi két csapat játszott. SSE: Barabás – Sümegi, Vics – Manyasz, Hercsik, Misecska – Kovács, Horváth, Márkus, Komenda, vitéz Majoros. Hungária: Szabó A. – Kis, Bíró – Turán, Turay, Dudás – Titkos, Wudi Müller, Kardos, Kisutzky, Vermes.
Az első vonalban a megszerzett nyolc pontjával a 14., vagyis az utolsó helyen végzett az SSE, de a sporttörténelmi eredményüket senki sem veheti el.
Az újabb kiváló teljesítményt az 1946–47-es bajnokságban érte el a gárda, amikor is az NB II. Középcsoportjában szerepelt. A feljutás az SBTC-nek sikerült, amely a második helyen végzett az Erzsébeti MTK mögött. A bajnokságot óvások, visszalépések, irreális eredmények jellemezték, a SSE csak egy politikai színezetű döntés folytán került a harmadik helyre.
Ezt követően a csapat SSE, Salgótarjáni Vasas (1949-56, színe: piros-kék), majd ismét SSE (1957-58, színe: kék-fehér) néven szerepelt másodosztályban. Közben a füvesített és felújított acélgyári stadiont 1954-ben – négy év után – vették újra birtokukba a sportolók. A Sese olyan játékosegyéniséget adott a magyar futballnak, mint Szojka Ferenc, aki később az SBTC színeiben 28-szoros válogatott lett. Továbbá itt kezdte a pályafutását Bencsok Vilmos, Szabó Albin és Elemér, Kleibán Antal, Oláh Géza, Bodon Tibor, Krajcsi József, és így tovább.
A kék-fehér egyesület 1959-től Salgótarjáni Kohász Sport Egyesület néven működött tovább. Közben voltak az NB III-ban, majd ismét visszaverekedték magukat a másodosztályba, ahonnét egy évad után, 1963 nyarán búcsúztak. Újabb nagy lehetősége 1968-ban volt a csapatnak, amikor is az NB II. Középcsoportjában a Székesfehérvári MÁV Előre mögött három ponttal lemaradva, a második helyen végeztek. Hogy kiváló nevelőegyesület volt a Sese, az bizonyítja, hogy ebben az időszakban is olyan játékosok rúgták itt a labdát, mint például Antal Lajos, Marcsok János, Földi Attila, Tóth Ernő, de sorolhatnánk tovább a neveket.
Az SKSE is tagja volt annak a hét salgótarjáni városi sportegyesületnek, melyek összevonása után létrehozták az 1977 decemberétől 1984-ig működő Salgótarjáni Torna Clubot (STC, színe: piros-fekete). A folytonosságot biztosítva, az alapítási év 1901 lett. Ezután ismét Salgótarjáni Kohász Sport Egyesületként működtek, visszatérve a kék-fehér színre.
A Sese labdarúgói az újabb sikert az NB III. Mátra-csoportjában érték el az 1990–91-es bajnoki évadban, amikor is a Bag mögött mindössze két ponttal lemaradva végeztek a második helyen.
Majd 1992 szeptemberétől önállóan, Salgótarjáni Kohász Futball Clubként (SKFC) működtek, s 1996 decemberétől kapta a klub a Salgótarjáni Acél nevet. Horváth Gyula 1986 óta edzőként dolgozott, majd 1992 szeptemberétől az elnöki teendőket is ellátta a kék-fehér csapatnál, egészen 2002. május 18-ig, amikor is az utolsó bajnoki mérkőzését játszotta a csapat a megyei I. osztályban. A százéves jubileumra Száz év Sese futball címen könyv jelent meg, melynek szerzője Balás Róbert és Balogh Tibor, míg a kiadója Horváth Gyula.
Az elmúlt évtizedek alatt sikeresen működtek az egyesület szakosztályai – asztalitenisz, atlétika, birkózó, kosárlabda, sportlövő, ökölvívó, sakk, síelő, teke, tenisz, természetjáró, torna, úszó és vívó – is. Ezek közül önálló egyesületként továbbra is tevékenykednek az atléták (Salgótarjáni Atlétikai Club), a kosárlabdázók (Salgótarjáni Kosárlabda Sportegyesület), az úszók (Gagarin Diáksport Egyesület), valamint baráti társaságként a természetjárók (Salgótarjáni Kohász Természetbarát Club).
Az egyesület megalakulásnak 110 éves évfordulóján az SKSE-öregfiúk egyesülete – amely 1977 őszén alakult meg, és a mai napig is működik –,
Szikora György elnök kezdeményezésére az alapítás helyszínén, a mai Kohász Művelődési Ház falánál, tisztelgő emléktáblát avatott.
 Forrás: Balogh Tibor
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s