Egy évtizede csókolták meg Csipkerózsikát


VÍVÁS – Tíz éve alakult meg a salgótarjáni Penge Vívóakadémia

Kereken egy évtizeddel ezelőtt tartotta első edzését a Penge Vívóakadémia. Vertich Tamás vezetésével eredményes kis csoport alakult ki, a lelkes fiatalok méltóképpen őrizték a nógrádi megyeszékhely roppant eredményes vívósportjának hagyományait. Összefoglaltuk, mi történt ebben az egy évtizedben.

A sportág újraélesztésére Vertich Tamás vállalkozott, aki versenyzőként nyert vidékbajnokságot, szerepelt a válogatottban, edzőként két csapatot is az első osztályig vezetett. Megyénk első párbajtőrözője aztán 2006-ban, gyermekeinek unszolására csoportot szervezett, melynek bázisa a Kodály Zoltán Általános Iskola volt.

A BVSC-ben vívott egy ügyes tarjáni kislány, Tóth Barbara, akinek a szülei megkértek, hogy amikor itthon van, foglalkozzak vele – emlékezett vissza a mester. – Ekkor a gyermekeim felvetették, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy egyesületet is, végül belementem. Lilla lányom az elnöki teendőket is magára vállalta, Tamás fiam pedig szintén sokat segített. 2006. október 24-én volt az első edzésünk a Kodály Zoltán Általános Iskola tornatermében, és idővel a Penge Vívóakadémia hivatalos bejegyzésére is sor került. Akkor 14 gyerekkel heti két párbajtőr edzésünk volt, később már közel harmincan is voltunk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az egyesület első edzőterme a Kodály Zoltán Általános Iskola tornaterme volt, amely közel 4 évig szolgált a vívók központjaként (2006, Salgótarján).

Korábbi tanítványai is beálltak mellé segíteni, így Molnárné Somogyi Éva, Ispán Andor, Szilágyi Attila és Müller Péter is közreműködött a fiatalok felkészítésében.

Az egyesület tagjai 2007-ben kezdték meg a versenyzést. Első alkalommal Egerbe kaptak meghívást egy barátságos háziversenyre, majd első komolyabb megmérettetésük az Olimpici Grand Prix versenysorozat budapesti állomásán volt. Az Olimpicin kívül kadet és junior korosztályban, valamint „B” kategóriás versenyeken is pástra állhattak a tarjáni vívók. Az évek alatt számos kiváló eredménnyel gazdagodott az egyesület, mind egyéniben, mind csapatban. Csapatversenyen 2008-ban az előkelő negyedik helyet szerezték meg a lányok a Westend Reménységek Tornáján, Budapesten (Ihracska Alexandra, Molnár Alexandra, Prakfalvi Anna és Tarnóczi Anna).

tomi

Vertich Tamás edző szakmai tanácsadása tanítványainak verseny közben. (2008, Békéscsaba)

Az ifjabb generáció tarjáni vívói is szépen haladtak a ranglétrán. Szabó Zsanett a 2009/2010-es Olimpici GP összesített ranglista nyertese lett, valamint az országos bajnoki bronzérmet is magáénak tudhatta. Majcher Emese – aki a Penge legfiatalabb tagja volt a kezdetekben – számos eredménnyel büszkélkedhet. Az utánpótlás vidékbajnokságokon 3. (2013. és 2015.) és 7. helyet (2016 gyermek és újonc korcsoport) ért el; 2013/2014-ben pedig GP összesítettben 5. helyen végzett. Mihály Zoltán – a tarjáni vívók egyik legeredményesebb férfi tagja – 2015-ben párbajtőr junior országos bajnokságon 5. lett.

A párbajtőr diákolimpia országos döntőjében több alkalommal remekeltek vívóink. 2010-ben Miskolcon az V. korcsoportban a lány csapat a 2. helyet szerezte meg (Tarnóczi Anna, Ispán Kriszta, Molnár Alexandra, Prakfalvi Anna), két évvel később pedig a 4. pozícióban zártak. Majcher Emese 2012-ben az I. korcsoportban, egyéniben az 1. helyezett, 2013-ban pedig 3. lett. Mihály Zoltán egymást követő két évben megvédte érmét, hiszen 2012-ben és 2013-ban is a 3. helyet vívta ki magának.

salgo-kupa-parbajtor-170

Az egyesület második saját rendezésű versenye. A II. Salgó Kupa „B” kategóriás felnőtt versenyt a Városi Sportcsarnokban rendezték. Női párbajtőr egyéniben a döntőt Tarnóczi Anna és Ispán Kriszta vívta. (2009., Salgótarján)

A Penge Vívóakadémia két alkalommal is rendezőként képviselte magát versenyen. Az I. Salgó Kupa 2008-ban került megrendezésre a Madách Imre Gimnázium tornatermében, amely a gyermek korosztálynak adott lehetőséget megmérettetni magukat. A II. Salgó Kupán a gyermekek mellett a „B” kategóriás felnőtt korosztállyal bővült a repertoár. A női döntőt ráadásul két „pengés” versenyző – Ispán Kriszta és Tarnóczi Anna – vívta.

A kitartó munka elismeréseként „Salgótarján Város Jó tanuló- Jó sportoló” díjában részesültek a 2009/2010-es tanévben a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola lány párbajtőrözői, valamint elismerésben részesítették Vertich Tamás edzőt is.  

p1030169

Az “újkori” salgótarjáni vívás egyik legsikeresebb eredménye: Párbajtőr Diákolimpia országos döntője V. korcsoportban csapat 2. helyezett (2010., Miskolc). A lány párbajtőr csapat a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola színeiben indult. Csapat tagjai: Ispán Kriszta, Prakfalvi Anna, Molnár Alexandra és Tarnóczi Anna (balról jobbra haladva).

A Penge 2010-ben a Kodály tornaterme után a Beszterce-lakótelepre költözött, ahol önálló vívóteremmel büszkélkedhetett. Idővel aztán nem tudták kitermelni a terem fenntartásához szükséges anyagiakat, így 2011-ben összefogtak a Horváth Attila vezette Galba Árpád Vívóegylettel, és költséghatékonysági okokból utóbbi egyesület keretein belül készültek tovább.

Idővel egyre többen igazoltak a Galbába, mára már senki sem képviseli a Pengét. Az alábbiakban pár egykori vívó élményét gyűjtöttük egybe:

Molnár Alexandra: Anyának az egész élete a vívásról szólt, úgyhogy nem volt kérdés, hogy mit válaszol, amikor megkeresték 2006-ban, hogy újraindul a vívás. Mindkét testvérem vívott régen, így én sem maradhattam otthon, mentem anyával. Jó döntés volt, mert remek volt a hangulat, az ott alvós versenyek is sok élményt adtak. Sajnálom, hogy így alakult a vége, mert tényleg emlékezetes időszaka volt az életemnek. Természetesen ma is sokszor téma itthon vívás, nyomon követjük a vívók útját.

Tarnóczi Anna: Emlékszem, 2006-ban Prakfalvi Anna barátnőm mesélte, hogy indul vívóedzés. Kérte, hogy kísérjem el, mert nem szeretne egyedül menni. Ez 10 éve történt és azóta az életemnek nagyon fontos része a vívás. Hat évet vívtam a Pengében, Vertich Tamás bácsi tanítványaként, majd Szegeden folytattam a vívást. Kezdetben nem volt könnyű feladatunk, hiszen mondhatni “úttörők” voltunk. Mi voltunk a “nagyok” és nekünk kellett kitaposni az utat, a vívótársadalomnak megmutatni, hogy létezik tarjáni vívás. Mindig örömmel gondolok vissza a pengés évekre, a versenyekre, az edzőtáborokra, néha még a dolinkás erőnléti edzésekre is. Minden tiszteletem a sporté, melyet bizonyít az is, hogy gyógytornász hallgatóként a szakdolgozatomat is vívókról írom. Nagyon hálás vagyok Tamás bácsinak, akitől megtanultam a vívás fortélyait! És természetesen a vívótársaimnak, hogy rengeteg élménnyel gazdagodhattam!

Tolmácsi Réka, aki ha elvégzi az egyetemet, vívó edző lesz: Engem a vívás indított el az utamon. Nagyon szerettem és az edzőmet is. Remélem, én is olyan jó edző leszek, mint ő. Megtanított küzdeni, és hogy a tetteimért vállaljam a felelősséget. Én remek sportnak tartom és mindenkit bíztatok, hogy ismerje meg.

Prakfalvi Anna: Emlékszem, Bajáról utaztunk haza és mivel mindig veszekedtünk azon, hogy milyen zenét hallgassunk a kocsiban, ezért inkább az olimpiai közvetítést hallgattuk a rádióban… “És Nagy Tímea olimpiai bajnok!!!” Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy vívni szeretnék. Aztán valami csodával határos módon pár hónapra rá felfedeztük Tamás bácsi hirdető cetlijét: “Újraindul a vívásoktatás Salgótarjánban!” Az első edzés előtt nagyon izgultam, de mivel jött velem Tarnóczi Anna, tudtam, hogy bajom nem lesz belőle. Nagyon szerettem minden pillanatát, még akkor is, amikor agyonszurkáltak. Amikor a sisakot felveszi az ember, olyan, mintha egy másik világban lenne. Alig hallani a külvilágot, látni is csak egy sisakon keresztül lehet, aztán ott vagy egyedül és “meg kell védened” magad. És ha a te lámpád ég, az körülbelül annyi boldogsághormon, mint egy tábla csoki. Az utóbbi években jöttem rá igazán, hogy mennyi mindent adott nekem a vívás. Mozgás, sportszeretet, csapatszellem, amikor csapatversenyen elmegy a hangod, annyira szurkolsz a másiknak, a több napos versenyekre az utazás és a sok nevetés. A legjobb barátaimat a vívásnak köszönhetem! 🙂

Szóval mostanában nagyon sokszor eszembe jut, hogy mennyire hálás vagyok, és mennyi köszönettel tartozom Tamásbának. Csak akkor még kis butus kislány voltam, ezért hagytam abba. De bármikor visszamennék vívni.

Mihály Zoltán: Utólag visszagondolva, életem egyik legjobb döntése volt belépni a Penge Vívóakadémiába, 2006-ban. Az elmúlt 10 évben a vívás szerves részét képezte az életemnek, egy olyan tevékenységet jelentett számomra, amire szívesen szakítottam időt és energiát. Rengeteg élménnyel gazdagodtam az edzéseken és a versenyeken, a nyári edzőtáborokról nem is beszélve. Salgótarjánban nyolc évet vívtam Vertich Tamás tanítványaként, akinek elképesztően hálás vagyok, amiért megszerettette velem a vívást, amit az angliai felsőfokú tanulmáyaim alatt, az egyetemi csapat tagjaként folytatok tovább.

Honlapunk vívással kapcsolatos anyagit keresse menünkön!

Reklámok

1 hozzászólás

  1. Tarnóczi László

    Testnevelő tanárként megtanultam, hogy a gyereknek abban a sportágban kell lehetőséget keresni, amihez jó edzőt és jó egyesületet találunk. Vertich Tamás személyében olyan emberre, s olyan sportemberre bízhattuk a lányunkat, akinek sohasem kérdőjeleztük meg a döntéseit. Szigora, szeretete, szakmai hozzáértése és elkötelezettsége biztosítéka volt annak, hogy a gyerekek igazi sportemberekké fejlődjenek.
    A Penge Vívóakadémia munkára nevelt, megízleltette az ezért járó sikert, tartást adott a sportolóinak, megtanította a fiatalokat az esetleges kudarcok elviselésére és közösséget biztosított. Mindezekért mi, szülők is köszönettel tartozunk a Mesternek.
    Ha a rendszerváltás utáni zavaros, privatizációs időszakban nem hagyják elveszni a salgótarjáni vívótermet, s ha a mindenkori városvezetés fölismerte volna, hogy a sport erős erkölcsi és anyagi támogatásával is legalább lassíthatja a fiatalok elvándorlását, most nem csupán a helyi vívóklub múltjáról beszélnénk, de egy élhetőbb városban is élnénk. Továbbá még többen lennének olyanok, akik miatt pozitív szövegkörnyezetben említenék Salgótarjánt. Az edzőn nem múlott, miként az egyesület munkáján lelkesen követő sportújságírón és a szülőkön sem. Ők mindent megtettek. Miként a gyerekek is, akiknek tisztelet ezért, s reméljük, hogy bárhol, s az élet bármely területén az itt tanultakat hasznosítják.
    Tarnóczi Anna Borbála édesapja, Tarnóczi László

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s