“Köszönöm, hogy nem felejtettek el”


KARATE – Beszélgetés Talpai Józseffel

Régóta készültem arra, hogy Kukely Mihály: Kedvencek és legendák című könyvében szereplő, a megye korábbi kiváló, háromszoros válogatott, kétszer Nógrád megye legnépszerűbb sportolója címet is elnyert, a sportág egyik megyei alapító tagjával, a Salgótarjánból közel két évtizede Németországba került Talpai József 6. Danos mesterrel egy hosszabb beszélgetés során felevenítsük sportolói, sportvezetői pályafutását.

Mikor kapcsolódott be életébe a sport?

– A sport szeretetét a zagyvarónai általános iskola testnevelő tanárnőjétől Tóth Ildikótól kaptam meg, majd javaslatára 1975-ben Angyal Jánoshoz az SKSE sportiskolájának atlétikai csoportjához kerültem, ahol hosszútávfutó edzésekre, versenyekre jártam. A kezdeti sikerek ellenére Deák Zsolt osztálytársam elhívott az SKSE serdülő focicsapatához. Itt nagyobb volt a motiváció, hisz akkor még az SBTC NB I-es mérkőzéseit is közelről láthattuk. A focistáknál egész jól haladtam a ranglétrán felfelé, amikor az egyik edzőmérkőzésen, saját játékosom egy szerelési kísérlet közben a labdával együtt a lábam is elrúgta. Elszakadt a térdszalagom. A kórházban a gipszelés után azt mondta az orvos, hogy a jövőben a kártyajátékokon kívül más sportot ne nagyon erőltessek. Ekkor 16 éves voltam.

Komolyan vette az orvos figyelmeztetését?

– Egy évig komolyan vettem, de amikor tudomásomra jutott, hogy az Ötvözetgyár ifjúsági focicsapatába játékosokat keresnek, azonnal jelentkeztem Morva Jánosnál a csapat akkori edzőjénél. Az Ötvözetnél rövid idő alatt összeállt egy lelkes és egyben igen eredményes csapat. A megyei ifjúsági bajnokságban ekkor az SBTC akkori csapatával vetélkedtünk a bajnoki cím megszerzéséért.

Jól ment a foci?

– A megyei hírlap értékelése alapján sokszor sikerült a csapat és olykor a forduló legjobbja címet is elnyernem. Sikereinkre ekkor (sajnos?!) felfigyelt Kriskó Lajos bá´ az ÖMTE felnőtt csapat edzője. Játékunk elismeréseként, a legeredményesebb játékosok, így én is a kispadról nézhettük végig a felnőttek mérkőzéseit. Később, igyekeztünk meggyőzni az edzőt, hogy mi még “kicsik” vagyunk a felnőttekhez és hagyhatna bennünket az ifivel bajnokságot nyerni, de hajthatatlan maradt, így nem sikerült a bajnoki cím. Nekem ezt követően elment a kedvem a focitól, abbahagytam a játékot.

Kiábrándulását követően váratlanul egy akkor még Salgótarjánban új sportágnak számító karatéval ismerkedett meg.

– Ha jól belegondolok, Lajos bá´-nak még hálával is tartozom, hisz neki köszönhetem, hogy a csalódottság után 1980 október elején elkezdtem karatézni. Lantos Gábor barátom ajánlott be, az akkor még félig illegálisan működő csapatba. Nagyon megtetszett a fegyelem és az oktatási rendszer. Az akkori elnök Tóth Tibor mellett, Lantos Zsuzsa, Béres Zoltán a Gubán testvérek voltak a klub edzői, majd nem sokkal ezt követően Salgótarjánba költözött dr. Kőhalmi Károlyt, aki 7. Kyus övfokozatával azonnal vezetőedző lehetett.

a-1980-as-tarjani-klubfoto

Velük indult el 1980-ban Salgótarjánban a karate sportág

Rövid időn belül komoly elismerést vívott ki magának a megyeszékhely sportágai között a karate. Talpai Józsefet mégsem találjuk a klub tagjai között. Mi történt?

– Semmi különös, csupán 1982-ben, másfél évre Nagyorosziban magamra kellett öltenem a katona ruhát. Leszerelésem után töretlen lelkesedéssel folytattam a karate gyakorlását. A vezető edző ekkor dr. Gubán Miklós (5. kyu) a Számviteli Főiskola tanára volt, miközben. a vezetőség felkérte a budapesti dr. Gulyás Péter 2.Danos mestert az egyesület szakmai felügyeletére. A fejlődés felgyorsítása és a karate szövetségben való aktív részvétel érdekében egy nemzetközi versenyt szerveztünk Salgótarjánban. Ez a verseny és az ott induló német csapat nagymértékben befolyásolta további működésünket. Az akkor versenyzőként részt vett Andreas Schölz a Bajor Karate Szövetség későbbi elnöke, (1999-ben bekövetkezett tragikus haláláig, évente önzetlenül segítette a közös edzőtáborok szervezését a szerz.) felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott az eredményes működésünk elősegítésére. Halálával egy pótolhatatlan barátot veszítettem el.

Két évvel később egy nemzetközi verseny után komoly változás történt a klubnál. Erre az eseményre hogyan emlékszik vissza?

– Az 1984-es nemzetközi versenyen betekintést kaptunk az akkori élvonal edzéseibe. A rendezvényt követően a szakmai munkáról lelkes fiatal versenyzőink véleménykülönbségbe kerültek vezetőedzőnk elképzeléseivel. Ezt követően az edző lemondott és engem választottak meg vezetőedzőnek. Nem értettem ugyan vele egyet, de veszélyben láttam az egyesület további működését, ezért elvállaltam.

Nehéz volt az edzői pálya kezdete?

– Idegenként kezeltek a megyei és az országos sporthivatali életben, de igyekeztem mielőbb felnőni az feladathoz. Elvégeztem a segédedzőit és sikeresen haladtam előre az övvizsgákon is.

A sportági fejlődés érdekében 1991-ben Salgótarjánban megalakult a Palóc Karate Szövetség. Ön is ott volt az alapítók között?

– Lőrik Csaba barátom unszolására 1991-ben nekiláttam a megyei karate szövetség megalapításának. A sikeres szervezői munka “jutalmaként” engem választottak meg a Palóc Karate Szövetség első elnökének, miközben én is újból komolyabban elkezdtem a versenyzést. Eleinte szinte minden versenyzőm eredményesebb volt, hisz magamra soha nem jutott elég idő. Azonban az ő lelkesedésük engem is magával ragadt és később már én is az érmesek között találtam magam.

Úgy tudom a hazai szakvezetés ekkor a versenyeredményeit méltányolva válogatott kerettagsággal is felruházta.

– Igen. Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy jó teljesítményeim után meghívást kaptam a válogatottba. Két eb-n és egy osakai világkupán küzdhettem magyar színekben. Én, az 1992 – 96 közötti években voltam igazán sikeres. Az edzéstervek kialakításában ekkor nagyon sok segítséget kaptam Herceg Vincétől, aki abban az időben Ajkler Zita „siker“ edzője volt. Azonban gyorsan rá kellett jönnöm, hogy számomra ez a csúcs ! Nemzetközi szinten eredményesen versenyezni egy egész embert kívánó feladat. Egy vidéki városban működő egyesület vezetőedzőjeként soha nem lett volna meg az a lehetőségem, hogy munkám mellett még elég időt tudjak magam számára biztosítani a sikeres szerepléshez. Mindezek mellett láttam azt is, hogy a tradicionális salgótarjáni sportágak milyen nehézségekkel küzdöttek. Ettől kezdve inkább az egyesületünk életben tartására és az utánpótlás nevelésére koncentráltam.

Ez idő tájt, kik voltak a legeredményesebb tanítványai?

– Botos László, Kuris Zoltán, Forgács Gabriella és még sokan mások. Itt említeném meg, hogy 1994 végén az egyesületi rangsorban a kiváló második helyen végeztünk, miközben az Európa kupa küzdelméről több ezüstérmes helyezéssel tértünk haza.

talpai-jozsef-akcio-kozben

Talpai József akció közben

Az évek során szépen jöttek az eredmények, amikor egy „ország fordító” változás következett be az életébe. Mi történt?

– Valóban sikeresen működtünk, de ezzel együtt már egyre nagyobb gondot okozott a versenyeztetéshez szükséges pénz előteremtése. Egy 1999 májusában, Salgótarjánban rendezett Palóc – Bajor közös edzőtáborban megismertem jövendőbeli feleségemet. Két év tépelődés után, úgy döntöttünk, hogy én adom fel a magyarországi munkámat és Bajorországban élünk tovább. Nehéz döntés volt és sok – sok év kellett hozzá, hogy azt mondhassam, nem bántam meg. Mivel a párom Michaela is karatézik, így az eltelt 17 évben szinte megszámlálhatatlan közös edzőtábori és versenyzői élményben volt részünk.

A sikeres 6. Danos vizsgámat is elsősorban az ő felkészítésének köszönhetem. Én, egyébként sokat tanultam a salgótarjáni edzősködésből. Főleg abból, hogy milyen sok időt von el a családtól. Bajorországban ezért már csak a család és a munka utáni szabadidőre korlátozódik a karate.

talpai-jozsef-felesegevel-2

Az idei Bajor bajnokságon Talpai József második, felesége Michaela a harmadik helyen zárt.

Mit jelentet és mit jelent ma az Ön életében a karate?

– Jómagam, leírhatatlanul sokat köszönhetek a karaténak. Eddigi életem során nagyon sok kritikus helyzetben segített a helyes döntés meghozatalában. Sajnos, több olyan csapás is ért a magánéletben, ami egyenként is elég lenne egy átlagember felmorzsolására. Ezeket az eseményeket soha nem tudtam volna feldolgozni, a karate tanulása során szerzett információk nélkül.

Büszke vagyok volt tanítványaimra is, mert nem múlt el nyomtalanul az edzői munkám. A fanatikusabbja még most is aktív karatés és folytatja a volt tarjáni egyesületem működtetését. Többen sikeres vállalkozók, mások pedig példásan állnak helyt a sors csapásainak emberhez méltó feldolgozásában. Természetesen hiányoznak a régi barátok és edzőtársak is , de a sors így alakult és az élet megy tovább. Olykor még hiányzik a magyar spontaneitás, de úgy érzem sikerült beilleszkednem az itteni életvitelbe. Bajor barátaim elismerik munkámat örülök, hogy edzőtársaimmal sikerült egy eredményes csapatot létre hoznunk. Kiemelkedő versenyeredményeimért már háromszor kaptam meg a város és a járás elismerő oklevelét. Végezetül ezúton szeretném üdvözölni minden ismerősömet és egykori edzőtársaimat. Sok sikert kívánok nekik! Köszönöm a Nógrád Megyei Hírlapnak, a Sportrovatnak, hogy nem felejtettek el.

Forrás: Czimer Z. József


Talpai József

Született: 1962.06.09

Anyaegyesület: Salgótarjáni Shotokan Karate Klub

Jelenlegi klub: Karate Dojo Poing

Minősítés: 6. Danos mester

Sportági elismerés: OTSH Kiváló Utánpótlás Nevelő Munkáért

Család: nős, 3 fiú

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s