Nagyszerű évtizedek a havas lejtőn


SÍSPORT – Beszélgetés a 90 esztendős Hegyi Istvánnal

A nógrádi sízés élő legendája, Hegyi István nemrégiben ünnepelte 90. születésnapját. A népszerű sportember évtizedeken át elképzelhetetlenül sokat munkálkodott azért, hogy a salgótarjáni sísport országosan is a legjobbak közé kerüljön. Élete tekintélyes részét a hegyekben, havon töltötte, évekkel ezelőtt még gyermekcsoportokkal foglalkozott. Most pedig, a nagy, kerek évfordulón jókedvűen fogadta tanítványai, sporttársai köszöntését.

Aligha árulunk el titkot, ha felfedjük, hogy Hegyi Pista bácsi már gyerekkorában eljegyezte magát a sízéssel.

„A Temető utcában laktunk, amelynek a helyén később a Bolyai János Gimnázium épült fel. Tízéves koromban azokon a kis lejtőkön már síeltünk a magunk által hordódongából készített sítalppal. A nagyapám hazahozott egy rossz, vékonydongájú hordót, majd szétverte, és tüzelőnek használta. Mi viszont ellopkodtunk belőle, szögeltünk rá pántot, beledugtuk a lábunkat, és ott, a domboldalon síelgettünk. Később eljártunk a Zagyvarakodóra. A temető fölötti akácos területen, ahol a somlyói alagút bejött, nagyon jó erdei utak voltak, jól lehetett csúszkálni.”

1-1943-tiszaborkut-sioktatoi-tanfolyam-masodik-hegyi-istvan-hatodik-kovacs-istvan

1943-ban, a tiszaborkúti síoktatói tanfolyamon balról a második Hegyi István, a harmadik Kovács István

Példaképe is rögtön akadt az ifjú sportolópalántának.

„Csodáltam anyai nagybátyám, Benkő Ferenc sítudását, aki az acélgyári leventéknél már versenyszerűen síelt. A bátyámmal, Zoltánnal hamar rákaptunk a síelésre. Az acélgyári iskola tanára, az Erdélyből származó Bedő Albert, azaz Berci bácsi mint leventeoktató foglalkozott velünk” – mondta el a tarjáni sí nagy alakja, aki a kezdetekről és az akkori mozgalmas síéletről a Hó volt – hol nem volt című könyvben így számolt be:

„Gyakoriak voltak a harmincas, negyvenes években a városi, megyei, területi és országos viadalok. Itthon, Dugdelpusztán síugrósáncot is építettünk, ott tartottuk a síugró- és a lesiklóversenyeket. A sífutó- és a járőrversenyeket Salgón rendeztük, nagy érdeklődés mellett, 30–40 felnőtt és ugyanannyi ifjúsági versenyző részvételével. A hatalmas tömeg előtt a díjakat nem egyszer a salgótarjáni síelés nagy szerelmese, a Poprádról hozzánk került népszerű polgármester, dr. Förster Kálmán adta át, aki maga is gyakran felcsatolta a léceket, csakúgy, mint a sízést felkaroló Acélgyár igazgatója, Karattúr Antal és a tudós tanár, dr. Dornyay Béla is.”

A lelkes „csúszkálásnak” azonban – félek kimondani – nem csupán a sport szeretete volt a mozgatórugója!

„Megmondom őszintén: azért síeltünk olyan sokan az Acélgyárból és a gyári iskolából, mert ezzel ki lehetett váltani a kötelező leventeoktatás alaki foglalkozásait. Az acélgyári leventecsapat kötelékében már 1941–42-ben részt vettem a 7. hadtest bajnokságán, ahol 3–4. helyezést értem el, amelynek eredményeként a salgótarjáni leventeparancsnokság 1942 novemberében engem és csapattársamat, Kovács Istvánt küldött el a Rahóhoz közeli símesterképző intézet Mencsul-hegyi táborába egyhónapos sítanfolyamra, ahonnan karácsonykor jöttünk haza. Legközelebb ismét kettőnket küldték el a táborba, ahol elismerésként 1944-ben levente símester-oklevelet kaptunk” – eleveníti fel a régi időket az idős mester, aki óriási tragédiaként élte meg a salgótarjáni leventesízők 1944. január 13-i, az erdélyi Horthy-csúcs közelében történt balesetét, amikor lavina temette be tizenöt társukat.

„Ha éppen akkor nem veszünk részt a tanfolyamon, mi is elmentünk volna a többiekkel a Radnai-havasokba” – említi Hegyi István, aki szomorú szívvel gondol vissza a lavina áldozatául esett barátaira.

2-1960-ottmar-j-vigh-a-hegyi-istvan-girtl-j-sulyok-j-longauer-l-csanalosi-j-benko-j-girtl-gy-grosch-t

A SSE sícsapata 1960-ban. Álló sor, balról: Ottmár János, Vígh Árpád, Hegyi István, Girtl József, Sulyok János, Longauer Lajos, Csanálosi János. Elöl: Benkő János, Girtl György, Grosch Tamás

Az acélgyári sízők közül többeket is besoroztak az első bécsi döntés – a Felvidék egy részének visszacsatolása – után szervezett hegyivadász katonai egységekbe.

„Minket is elvittek, Bajmócon besoroztak bennünket a székely hadosztályhoz, onnan a Csallóközbe mentünk tovább, majd Ausztriában ért minket a háború vége. Onnan indultunk el gyalogszerrel, és 1945 pünkösdjén értünk haza a barátaimmal. Jelentkeztünk a gyárban, ahol a munka már megindult, és esztergályosként dolgoztam.”

A II. világháború a sportot is derékba törte, a háborús pusztítás, a társadalmi viszonyok megváltozása és a tarjáni sízőket ért tragédia veszteségei lehetetlenné tették a sísport folytatását az előző évek színvonalán. A leventemozgalom megszűnt, az Acélgyár termelést beindító gondjai sokkal súlyosabbak voltak a sportélet újjászervezésénél.

Pista bácsi így emlékszik vissza a nehéz időkre: „A háború után szinte a semmiből kezdtük újjászervezni a síéletet. Sajnos nem sok mindenünk maradt, mivel ahogy az Acélgyárat kitelepítették, s a gépeket elszállították, úgy a rengeteg sífelszerelést is magával vitte a honvédség. Beköszöntött a tél, és próbáltuk újjászervezni a síéletet, de felszerelés híján nehéz dolgunk volt. A lelkesedés azonban nem ismert határokat.”

A telek akkoriban jó havasak voltak, a fiatalság előszedte a megmaradt sporteszközeit, és benépesítette a domboldalakat. 1945/46 telén a salgóbányai menedékház is újra megnyílt, s ekkor fedezték fel ismét a korábban is ismert Dugdelpusztát.

„Már a negyvenes évek elejétől rendszeresen kijártunk edzeni Dugdelpusztára. Úgy kerültünk oda, hogy oktatónk, Bagyinszky János Károlyin lakott, és a társaival a közeli terepre jártak síelni. A kaszálós, legelős terület jó síterep volt” – említette Hegyi István, aki aztán elmondta, hogyan sikerült újra életet lehelni a salgótarjáni sísportba:

„Az Acélgyárnál, ahogy javult a helyzet, lehetőséget kaptunk rá, hogy életre keltsük a szakosztályt. Ha szerényen is, de felszerelést vásárolhattunk, amellyel edzeni tudtunk, majd elindulhattunk versenyeken. Azok alkottuk a csapatot, akik a Horthy-csúcson történt tragédia után megmaradtunk: Kovács István, Vlacsil Ferenc, Enreiter Béla, Tóth Gyula, Tóth György, Bagyinszky György, Hangonyi János, Hangonyi Zoltán, Csatlós László, Válóczi István, én és még néhányan.”

3-hegyi-regen

Hegyi István vág neki az egyik versenyének

Az ötvenes években Hegyi István országos bajnokságokon indult, és közben a fiatalokat is edzette. 1954-ben jött létre a Nógrád Megyei Sí Szövetség, erre így emlékszik:

„A síelés nem volt Salgótarjánban olyan kiemelt sportág, mint a labdarúgás vagy az ökölvívás, így főtitkárként a szervezőmunkát jóformán egymagam végeztem, miközben edzősködtem és versenyeztem. Országos szinten főleg a futó szakággal foglalkoztunk, mert az alpesi számokra nem tudtunk úgy felkészülni, hogy a Mátrában, az északi lejtőn helyt tudjunk állni a sokkal jobb lehetőségekkel rendelkező fővárosiakkal szemben.”

A klub sikeres sízői közül 1956-ban többen is elhagyták hazánkat, ennek ellenére az 1957. évi országos bajnoki rangsorban a St. Vasas – a második legjobb vidéki klubként – a 10. helyen zárt, az országos járőrbajnokságon a csapat (Hegyi, Hangonyi, Válóczi, Darázs) a 7. helyen végzett. A sízés igazi fellendülése azonban a következő időszakban indult el. A helyi fiatalok mind figyelemreméltóbb sikerei ekkor már mutatták, hogy kezd beérni a tervszerű munka, melyet a klubnál – Pista bácsi vezérletével – meghonosítottak.

A salgótarjáni sízés egyik kiemelkedő alakja, Vadas István – szintén a Hó volt – hol nem volt című könyvben – így emlékezett vissza ezekre a meghatározó esztendőkre:

„A Ferenc-telepen gyerekeskedtem, ahol közel volt az erdő, és a sí népszerű sportágnak számított. Az 1950-es években több gyerekkel, Vincze Pistával és a Girtl-fivérekkel, Lacival és Gyurkával együtt magával ragadott a lehetőség. A SSE-nél működött síszakosztály, szerettünk volna közéjük tartozni. Aztán egyszer, néhányan a telepről, odamentünk Hegyi Istvánhoz, és megkérdeztük, hogy csatlakozhatunk-e mi is. Így indult…”

Aztán az lett belőle, hogy a hatvanas évek derekán Salgótarján sícsapata már a vidék legjobbjának számított.

„Sok munkát fektettek bele a gyerekek abba, hogy országosan is jegyzett eredményekkel lépjünk elő. Nem értük el a budapesti egyesületek – Honvéd, Dózsa, Előre, MAFC – versenyzőinek a szintjét, de a vidékek között a Diósgyőr, Pécs, Gyöngyös mellett mindig tartottuk a megfelelő színvonalat” – méltatta tanítványait Pista bácsi, aki arról, hogy miként zajlottak le akkoriban a nagyobb versenyek, elmondta:

„Abban az időszakban a Magyar Sí Szövetség úgy szervezte meg az országos bajnokságot, hogy két hétre kiköltöztünk a Galyatetői Nagyszállóba, s ez idő alatt zajlott le a bajnokság az összes korosztályban és versenyszámban. Ez jó volt nekünk. Az Acélgyárból a versenyekre, edzőtáborozásokra elengedték a sportolókat úgy, hogy közben fizették a bérüket.”

A sportolók ezt jó eredményekkel hálálták meg. 1968-ban rendezték meg az első országos biatlonbajnokságot, ahol az SKSE férficsapata – Vígh Árpád, Vincze István, Girtl József és Benkő János – bezsebelte az aranyérmet. Az 1973. évi országos bajnokságon sífutásban is valóra váltak a régi tarjáni álmok: az 50 km-es, a 30 km-es és a 15 km-es távon is a tarjáni csapat – Benkő János, Vadas István, Vincze István – győzött. A 3×10 km-es váltóban is a mieink lettek a legjobbak. A legnagyobb szenzációt mégis az keltette, hogy 50 km-en Benkő János az első, salgótarjáni színekben szereplő felnőtt sífutóként hódította el az egyéni bajnoki címet.

„Benkő Jancsi különleges tehetség volt. Úgy tudott futni sível a lábán, hogy szinte lebegett a levegőben. Olyan könnyed, olyan harmonikus, rugalmas volt a mozgása, hogy öröm volt nézni, ahogyan futott. Szinte, mint a pihe, úgy csúszott a havon” – emlékezett a sporttörténelmi sikert elért versenyzőjére Hegyi István, aki később a klubnál átadta a stafétabotot tanítványainak, de idősebb korában is fáradhatatlanul dolgozott a tarjáni síéletben.

Fontos szerepet vállalt a városkörnyéki sípályák kialakításában, működtetésében, Dugdelpusztán, Eresztvényben, Pécskőn, Salgón, Szilváskőn. Egy ideig a Magyar Sí Szövetség elnökségében is tevékenykedett. Ott bábáskodott a Salgótarjáni Sí Club megalakulásánál, ahol még sok évig oktatta a fiatalokat. A városban rendezett országos versenyeket, úttörő- és diákolimpiákat hathatós szakmai, szervezői munkájával segítette.

„Soha nem bántam meg, hogy életem nagy részét a sínek szenteltem, hisz sok örömet szerzett, nagyon szerettem. Egyet sajnálok csak, hogy már nem tudok a síre állni. Már vannak dédunokák is, akik síelnek” – említette.

4-hegyi-istvan-koszontese

Horváth Péter (balról) köszönti a tarjáni sízők nevében Hegyi Istvánt

Hegyi Istvánt 90. születésnapja alkalmából egy szolnoki idősek otthonában köszöntötték. Pista bácsi a lakásán történt balesete után került a Tisza-parti városba, ahol a fia is él. A család által szervezett bensőséges ünnepségen egykori tanítványai, barátai nevében Horváth Péter, a Nógrád Megyei Sí Szövetség korábbi elnöke köszöntötte a kiváló sportembert és adott át ajándékokat a sísport nagy öregjének. Telefonon Salgótarjánból jókívánságokkal üdvözölte két egykori tanítványa, Hrabecz Gyula és Sulyok Zoltán.

Pista bácsi megköszönte a köszöntést, és sokat anekdotázott az egykori fényképek láttán, amelyek a sportban eltöltött évtizedeit idézték fel. Beszélt versenyekről, edzőtáborokról, a versenyzői által elért eredményekről.

A Magyar Síszövetség is megemlékezett internetes honlapján a 90 éves Hegyi Istvánról, aki egyébként már a töretlen derűlátása mellett se nagyon hisz a tarjáni sípályák feltámadásában, hisz megnyíltak az országhatárok, és itt sorakoznak nem messze tőlünk a pompás felvidéki síparadicsomok. De a remény még él, élteti…

Forrás: Balás Róbert

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s