A focit kedvelte, a tájékozódási futást szereti


TÁJFUTÁS – Beszélgetés az 50 éves Erdélyi Gyulával

Hazánkban 1970-ben a Magyar Természetbarát Szövetségtől kiválva alakult meg az önálló Magyar Tájékozódási Futó Szövetség. Ma 150 hazai klub, közel 4000 versenyzője műveli a sportágat, közte van az igen eredményes múlttal rendelkező, Mátrakeresztesen élő, szilveszterkor 50. éves születésnapját ünnepelt Erdélyi Gyula. Sportpályafutása eddigi történéseit a napokban keresztesi otthonukban elevenítettük fel.

 Mikor ismerkedett meg a tájékozódási futással?

– A sportággal való megismerkedésem előtt jómagam már a pásztói serdülő labdarúgó csapatban játszottam, amikor 1981 szeptemberében a pásztói MÁG-MEDOSZ SE Mátrakeresztesen tartott egy tehetségkutató versenyt, melyen én is részt vettem. A megmérettetés számomra oly annyira jól sikerült, hogy életkori korosztályomban az első helyen végeztem.

A rendezvényt követően sok keresztesi gyerek járt be a Pásztón tartott edzésekre és vettek részt a versenyeken. Köztük volt Péter öcsém is. Én, maradtam a focinál, miközben öcsém a versenyekről hazatérve hozta magával a versenytérképet, melynek megtekintése egyre jobban felkeltette a sportág iránti érdeklődésemet.

Itthon öntevékeny módon elsajátítottam a tájoló használatát, megismertem a versenytérkép jeleit, majd amikor 1983-ban a foci egy rövid időre abbamaradt, Pásztón én is jelentkeztem a tájfutók közé.

Melyek voltak az első komolyabb eredményei?

– Már a második versenyszezonban aranyjelvényes ifjúsági sportolói minősítést értem el, az országos egyéni korosztályos ranglistán pedig előkelő helyen végeztem.

Országos kupaversenyeken, megye bajnokságokon sorozatban jöttek a jó eredmények, miközben külföldön kipróbáltam magam. Több alkalommal jártam Romániában, Ausztriában, nekem mégis a Csehszlovákiában lebonyolított Jicíni ötnapos viadal,- akkor ez volt Közép-Európa legrangosabb versenye- maradt meg legjobban, az emlékezetemben. Itt szinte mind az öt versenynapon zuhogott az eső, miközben én a második napon a dobogó 3. fokára, összetettben pedig az előkelő 5. helyre tudtam kerülni. Később, két év junior korosztályban történt eredményes versenyzésemet másfél évre megszakította a katonai szolgálat.

erdelyi-gyula5

Se szeri, se száma azon korosztályos országos egyéni és csapatbajnoki címeknek, érmes helyezéseknek melyek pályafutása során eddig a mátrakeresztesi tájékozódási futó megszerzett.

Leszerelése után hol folytatta pályafutását?

– Egy ideig az egyesületet a MÁG SE megszűnéséig még Pásztón versenyeztem, majd nem sokkal ezt követően többen a fővárosi Fabulon SC-hez igazoltunk, miközben lakóhelyemen, Mátrakeresztesen megalakult a helyi labdarúgócsapat.

Válaszút elé került, melyik sportágat választotta?

– A focit kedveltem a tájékozódási futást szerettem, így eleinte mindkettőt bevállaltam. A helyi focicsapatban középpályásként, illetve csatárként léptem pályára. Tájékozódási futásban a fővárosi klub színeiben ugyan Budapest bajnokságot is nyertem, de másfél év után mégis hazatértem és 1991 márciusában leigazoltam a Salgótarjáni Dornyay SE -hez.

Ekkor döntöttem el, megpróbálom a hazai élmezőnnyel felvenni a küzdelmet: Ehhez adott volt a már megszerzett elméleti tájékozódási képesség, így elsősorban a fizikai, atlétikus képességemen kellett javítanom. A Dornyaynál ezt számomra Telek András edző biztosította. Neki köszönhetem, hogy a későbbiekben az országos bajnokságokon többször is dobogós helyen tudtam végezni. Mindeközben Hasznoson a helyi labdarúgó együttes 1992-ben feljutott a megyei I. osztályba. Új csapatot építettek, engem is megkerestek. Igent mondtam. Egy szezont fociztam, majd végérvényesen rájöttem arra, a kettő sportág ilyen szinten már nem megy együtt. Bár a megyei labdarúgó bajnokság végén bronzérmesek lettünk, én a továbbiakban a tájékozódási futás mellett döntöttem.

Megérte?

– Igen, mert több országos bajnokságon elért előkelő helyezésem mellett 1996-ban a Bakonyban, Fenyőfő térségében a legrangosabbnak számító nappali egyéni országos bajnokság döntőjében az akkor világklasszisnak számító (háromszoros junior világbajnok) miskolci Domonyik Gábor mögött a remek 2. helyen érkeztem célba.

Évvégén az első ízben meghirdetett Salgótarján legjobb felnőtt férfi sportolója címért járó elismerést is én érdemeltem ki. A következő évben fölényesen vezettem az országos összetett bajnokságot, de az utolsó répáshutai megmérettetésen a cél előtt néhány száz méterrel a köves terepen olyan szerencsétlenül estem el, hogy nem tudtam lábra állni. Innen, ha csak bekocogom a célba, már akkor én vagyok a magyar bajnok. Nem így történt. Ezt a balszerencsés esetet nehezen éltem meg. 1998-ban Velencei-tó környékén az éjszakai országos bajnokságon felnőtt elit kategóriában a 3., lettem.

Ez idő tájt a Sramkó Tibor által irányított tarjáni utánpótlás nevelő munka kezdett beérni, így csapataink is meghatározói lettek a magyar tájfutó sportnak. A válogatottba bekerült Pelyhe testvérekkel együtt, vidékiek létére 3 különböző országos bajnoki döntőben is a 4. helyen végeztünk, miközben én már igencsak ott álltam a szenior kor (35 év) kezdetén.

donyay-tajfutok

Szenior éveinek elején még a Pelyhe testvérekkel egy trióban küzdött a Dornyay jó helyezéseiért

A hazai felnőtt elit kategóriákban való versenyek mellett a külföldi megmérettetésekre is eljutott?

Salgótarján testvérvárosában a finnországi Vantaaban többször is versenyeztem. Tudni kell, a világ legjobb versenyzői a skandináv országokban vannak. Itt értettem meg igazán, miért éppen ők a világ legjobbjai. Mindezek mellett nekem nagy kihívás és élmény volt, hogy a finnországi ötnapos viadalon, illetve a világ legnagyobb- tízezer fő feletti létszámot vonzó- Jukola 7 fős váltócsapatversenyén rajthoz állhattam, nem mellesleg az utóbbin a legnehezebb körülményeket adó éjszakai versenypályát kellett teljesítenem. Sikerült! .

A sportág hazai fejlődésének során újabb szakágakkal, -sítájfutás, tájkerékpár, trail-o bővült ki a honi tájékozódási sportág. Ön is megismerkedett valamelyik szakággal?

– Az új évezred elején, illetve amikor még hazánkban adottak voltak a megfelelő hóviszonyok, nekem is sikerült az országos sítájfutó bajnokság döntőjébe kerülni, ahol bajnoki címet és több érmes helyezést is szereztem. .

Mai napig ott van a szenior korosztály versenyein. Röviden összegezné az itt elért hazai eredményeit?

– Az Erdész Európa-bajnokságon 2004-ben Szilvásváradon, F 35 kategóriában egyéniben és váltócsapatban is eb bajnoki címet szereztem. 2006 -ban Ausztriában a világbajnokságon F40 kategóriában (241 induló) a 74. helyen értem célba. A 2011-es, Pécsett megrendezett szenior világbajnokságon, rövidtávon 250 induló közül a 19. helyezést szereztem meg. Normáltávon a selejtező futamomból az előkelő 6. helyen vívtam ki az „A” döntőbe kerülés jogát, ahol sérülten a 64. helyezést sikerült elérnem.

Az országos bajnokságok során egyéniben és csapatban is nyertem aranyérmet. Utoljára 2016 őszén, Bujákon csapattársaimmal, Nagy Ákossal, Fehérvári Péterrel együtt vehettem át az ob 3. helyért járó elismerésünket.

Hogyan tovább?

– Én a szenior korosztályokban a munka mellett (otthon egyéni vállalkozóként több évtizede fakanálkészítéssel foglalkozik) mindig is csak hobbi szintem versenyeztem. Mostanság a szabadidőmet viszont egyre jobban leköti a versenyek rendezése, szervezése. Évek óta ott vagyok a Nógrád Nagydíj nemzetközi versenysorozat és a Salgótarjáni Dornyay által szövetségi pályázatokon elnyert bajnokságok és kupaversenyek lebonyolításában. A versenytérképek elkészítése mellett a korosztályos versenypályákat általában én jelölöm ki. Ez precíz munkát, sok időt igényel, ezért számomra mostantól a versenyzés már komolyabban háttérbe fog szorulni.

erdelyi-csalad-teli-sieles

Ha jön a tél, akkor együtt sportol, síel az Erdélyi család

Mit szól családja a sportos tevékenységéhez?

– A sportágat ugyan a családban egyedül csak én művelem, de feleségem és a 11 éves lányunk is sportos beállítottságú, így eddig valahogy mindig el tudták viselni a hobbimat. Petra egyébként korábban több tájfutóversenyen is részt vett, viszont ő ma már inkább a feleségemmel együtt a téli sport, a sízés felé orientálódik. Nagy örömünkre 2015-ben az Ausztriában megrendezett országos diákolimpia döntőjében alpesi lesiklásban az előkelő 5. helyen zárt. Most már inkább rajta sor, tőle várjuk a jó sporteredményeket!

Forrás: Czimer Z. József

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s