Világraszóló gálát hozott létre


ATLÉTIKA – Beszélgetés a 70 esztendős Angyal Jánossal

Labdarúgónak készült, mégis vidékbajnokságot nyert ugró lett belőle. Később edzőként, majd szakosztály- és sportvezetőként tevékenykedett, valamint ő volt a kitalálója, majd versenyigazgatója megyénk egyik, ha nem a legnagyobb publicitású és népszerűségű sportrendezvénynek, az Ugrógálának. Angyal János március 8-án ünnepli 70. születésnapját, ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

aj-18-eves-magasugras-180-cm-felett

A 180 centi fölött, 18 évesen

– 1947. március 8-án, nőnapon születtem Somoskőújfalun – kezdte Angyal János. – A házunk ötven méterre volt az óvodától és az iskolától is, az ott eltöltött évekre ma is szívesen emlékszem vissza. Gyermekkorom szabadidejét a szemközti kastélykertben töltöttem, volt mikor reggeltől estig fociztunk. Labdarúgónak készültem, Kocsis Sanyi volt a kedvencem, még a hajamat is úgy fésültem, ahogy ő.

– Hogy került a képbe az atlétika?

– Az 1960-as római olimpiáról szóló közvetítést hallgatva megérintett az atlétika szele. Történt ugyanis, hogy a férfi magasugrás legbiztosabb esélyesét, a 222 centiméterrel világcsúcstartó amerikai John Thomast meglepetésre legyőzte a grúz Savlakadze és a még csak 18 éves Brumel is. Még másnap kipróbáltam, hogy én mekkora magasságot tudok átugrani. A kertünkben két napraforgószárba öt centinként szögeket szúrtam – ezek voltak az állványok – és a harmadik napraforgószárat keresztbe téve meg volt a léc is. Az első próbálkozásom során 13 évesen, kezdetleges átlépő technikával átugrottam a 120 centit, „alig” egy méterrel elmaradva az akkori világrekordtól. A „sikeren” felbuzdulva elolvastam mindent, ami a magasugrással kapcsolatban a kezembe került, és a kertben folytattam az edzéseimet.

– Hogy alakult a sportkarrierje, amikor bekerült a középiskolába?

– A salgótarjáni gépipari technikumban Varga Mihály testnevelőm tanácsára elkezdtem járni a SÜMSE atlétikai edzéseire Fodor Bélához, melynek eredményeképp még érettségi előtt átjutottam a 182 centin, már hasmánt technikával. Természetes volt, hogy üveggyári atlétaként az Öblösüveggyárba mentem dolgozni, de még meg sem melegedtem, 18 évesen behívtak katonának. Az Újpesti Dózsa sportszázadában húztam le 27 hónapot, közben a Megyeri úti stadionban Tenke Zoltán csoportjában edzhettem. Jól esett, hogy falusi gyerekként befogadtak és közben országos válogatott, többszörös bajnok atlétákkal edzhettem együtt. Eredményeim ugyan nem javultak látványosan – ennek elsősorban a katonakoszt volt az oka – de szakmailag sokat fejlődtem.

– Mi történt, miután hazaérkezett?

– 1968-ban, leszerelésem után már az SKSE-nél folytattam pályafutásomat és az Acélgyárban dolgoztam műszaki rajzolóként. Ebben az évben a mexikói olimpián az amerikai Dick Fosbury forradalmian új stílussal – a flopp technikával, azaz háttal a léc fölött – győzött magasugrásban. Az új stílus rohamosan terjedt itthon is, de nekem már nem sikerült igazán elsajátítani.

tul_a_15men_1973

Túl a 15 méteren, Nógrád megyéből elsőként (1974., Népstadion).

– A legnagyobb sikereit mégis hármasugróként érte el. Hogyan jött a váltás?

– Ekkor már Szepesi Antal volt az edzőm, az ő tanácsára és irányításával elkezdtem tanulgatni a hármasugrás technikáját, Bolyki István nyomdokain. A váltást sikeresnek mondhatom, hiszen Nógrád megyében elsőnek jutottam túl a 15 méteren. Komlón nyertem vidékbajnokságot, többször voltam dobogós, míg az országos bajnokságok döntőinek állandó résztvevője voltam. Egyéni csúcsom, a 15,32 méter (1974. 09. 12., Salgótarján – a szerk.) itthon még ma is jó eredménynek számít. Abban az időben kiváló hármas ugróink voltak – Kalocsai, Cziffra, Ivanov és Katona személyében –, ezért úgy döntöttem, hogy inkább az edzői pályát választom.

– Ezen a pályán is maradandót sikerült alkotnia.

– Elvégeztem a TF-et és 1974-től 1989 végéig az SKSE, későbbi nevén az STC vezetőedzője voltam, főfoglalkozásban. Csodálatos évek voltak, kiváló kollégákkal, nagyszerű versenyzőkkel figyelemre méltó eredményeket értünk el. Konditermet építettünk a madárházból, futófolyosót előbb fóliasátorból, majd könnyűszerkezetes elemekből az országban elsőként beépített fotocellás időmérővel és felújítottuk a salakos futópályánkat is. A gyerekekkel együtt több mint 250 atlétánk volt, bekerültünk az ország húsz legjobb szakosztálya közé. Nagy megbecsülésnek éreztem, hogy többször is beválasztottak a MASZ elnökségébe és helyet kaptam az 1998-as budapesti Eb, valamint a 2004-es vb szervezőbizottságában. Az elnökségi tagságról több mint 15 év után, megbecsülve köszöntem el.

– Mivel foglalkozott ezt követően?

– Miután az SKSE-nél megszűnt a főállásom, 1990-ben családi vállalkozásként kft-t alapítottunk, ami azóta is működik, kisebb-nagyobb sikerrel. Az általunk gyártott magasugrólécek elnyerték több világverseny hivatalos sportszere minősítését és az IAAF certificate-t. Cégünket 2008-ban az Országházban kitüntették a trolibusz áramszedőrúd innovációjáért a Magyar Innovációs Nagydíj pályázaton. Budapesten, Debrecenben, a svéd Landskronában és már Pekingben is láthatók áramszedőink a trolikon.

– Térjünk ki akkor a sporttörténeti jelentőséggel bíró Ugrógálára és elevenítsünk fel pár adatot, amire méltán lehet büszke!

– A 23 alkalommal megrendezett gálán 5 földrész 36 ország atlétái vettek részt, köztük 15 olimpiai és világbajnok. A kiváló atléták eredményeikkel felejthetetlenné tették szereplésüket, de a szívem mélyén nagyon örültem a magyar versenyzők sikereinek is. 1998 után a főtérről Somoskőbe költöztünk és 1999-ben a 700 éves vár alatt világszínvonalú műanyagpályát építettünk. 2001-ben itt búcsúzott az aktív versenyzéstől Sotomayor és 2006-ban itt érte el 203 centis világraszóló eredményét Blanka Vlasic. Az alig 300 lakost számláló Somoskő neve és a somoskői vár fotója Vlasic-csal bejárta a világot. Az IAAF honlapján a 2006-os világranglistán az első három sorrendje női magasugrásban ma is ez látható: 1. Kajsa Bergqvist (svéd, London 07.28.) 205 cm. 2. Venelina Veneva (bolgár, Zürich, 08.18.) 204. 3. Blanka Vlasic (horvát, Somoskő, 07.01.) 203.

plakát

Fotó, amely bejárta a világot, az Ugrógála referenciája, világ-és olimpiai bajnokokkal

Az IAAF 213 tagországában ilyen világvárosok között olvashatjuk Somoskő nevét. Természetesen arra törekedtem, hogy az atlétika mellett egyéb látványosságok is legyenek. Jól emlékszem, hogy mekkora tömeg volt 1997-ben a főtéren, amikor a Sotomayor-Austin csúcstalálkozó után – melyet még Zürich sem tudott összehozni – először rendeztem tűzijátékot a városközpontban a Karancs Szállóról és görögtűzzel a József Attila Művelődési Központról. Nagyon sokan látták 2000-ben az egyedülálló millenniumi iker tűzijátékot a Somoskői és a Salgói várról. Maradandó élményt nyújtott az NBA kosaras, Jabbar főtéri bemutatója az Ugrógála előtt, vagy Besenyei Péter műrepülő világbajnok akrobatikus repülései a Somoskői vár felett.

– Elképesztő nevek, és teljesítmények… És ezért soha nem kellett belépőt venniük a nézőknek. Mi volt ennek az oka?

– Az elmúlt 23 év rendezvényein soha nem kértünk belépőt, mert szerettem volna, hogy a legszegényebbek is világszínvonalú élménnyel gazdagodhassanak. Jó érzéssel tölt el, hogy ez sikerült.

– A fő térről nem véletlenül pont Somoskőre költözött a gála, hisz szívügyének tekinti szűkebb szülőföldjét.

– A Somoskői Váralja Egyesület elnökeként és két cikluson keresztül Salgótarján Város önkormányzati képviselőjeként alázattal igyekeztem szolgálni választó körzetemet. Kezdeményezésemre 1998-ban Somoskőben a rendkívül elhanyagolt Petőfi emlékparkot közös összefogással újítottuk fel. Somosiként a családom személyesen megélte az 1920-as Trianoni elszakítást, édesanyám három és fél évig szlovákul tanult, a – még nagyapám is építette – somosi iskolában. A visszacsatolás 75. évfordulóján, 1999. február 15-én hosszú évek hallgatását megtörve a Somoskői várat magyar oldalról egy napra megnyitottuk, majd később hosszas levelezésünk eredményeként, még az EU tagságot megelőzve, 2001 augusztusa óta a Somoskői vár magyar oldalról is látogatható. Somoskőújfalun és Somoskőn is e nap emlékére emlékművet helyeztünk el és mára február15. aHazatérés Napja méltó ünnepünké vált. Salgóbányán Zenthe Ferenc emlékpark létrehozását kezdeményeztem és támogattam.

AJ

Angyal János

– Muszáj feltennem a kérdést, amit minden olvasónk vár… Van esély arra, hogy lesz még Ugrógála?

– Rajtam nem múlik, kiváló pályánk van, atlétikában naprakész vagyok. Derek Drouin, Bohdan Bondarenko, Mutaz Essa Barshim és Marco Tamberi mind a mai magasugróvilág kiemelkedő, 240 cm-t ugró versenyzői, akiket szívesen látnék a somoskői vár alatt ugrani. A 24-25. Ugrógálát azért is szeretném megrendezni mert rengeteg élményem és fotóm van a korábbi versenyekről és megírnám egy szép kiadású könyvben. Az anyagi feltételek megteremtése viszont meghaladja az erőmet.

– Hogy telnek a mindennapjai?

– 2003-ban megépítettük Somoskőben a Bazalt Panziót és működtetésében tevékenyen részt veszek, élvezem a vendégekkel való találkozást. Sokat mesélek történelmünkről, az Ugrógáláról, és bemutatom a csodálatos tájat és a világon egyedülálló Cipőmúzeumunkat.

– Sosem vágyott el a megyéből?

– Sokszor volt lehetőségem elmenni máshová, de nem mentem, mert szüleim belém nevelték szülőfalum szeretetét. Köszönöm nekik, nem bántam meg. Hitvallásomat, a szülőföldhöz való ragaszkodásomat legszebben Mikszáth Kálmán fogalmazta meg: „Sok földet bejártam, de nekem mégiscsak Nógrád tetszik a legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt a legszebb a füvek zöldje, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, mikor átsuhan felettünk. Ez az én igazi hazám.”

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s