„Csúcselkerülés” rekorddöntéssel


KOSÁRLABDA – NB I/B, férfiak, rájátszás a 17-24. helyért, 2. forduló

Kiütéses győzelemmel törte meg több mint egy éves idegenbeli nyeretlenségi sorozatát a Salgótarjáni KSE együttese. 

Alba Fehérvár II. – Salgótarjáni KSE 77–121 (19–29, 21–30, 19–30, 18–32)

Székesfehérvár, Alba Regia Sportcsarnok, 25 néző, vezette: Szalai, Mintál, Földesi. Fehérvár: Takács Martin 11/9, PAPP I. 15, Bakos 9/9, Nyulász 4, Seyi 8. Csere: Konta, TAKÁCS MILÁN 21, Pávay 2, Heinrich 2, Darázs 5/3. Edző: Blahó Barnabás. Salgótarján: HARRIS 21/3, Dániel P. 4, Jakab P. 25/12, CSAPAI 24/3, BÉRES D. 15. Csere: DEBRECENI G. 19, Mucsibabics 6/6, Benedek 4, Czikora 3/3, Dudoma. Edző: Molnár István. Az eredmény alakulása. 4. perc: 7–12, 8. perc: 17–17, 14. perc: 23–39, 18. perc: 34–54, 24. perc: 45–70, 28. perc: 51–85, 34. perc: 64–103, 38. perc: 73–114.

DSC_0623

Béres Dávidot egyáltalán nem tudták tartani a fehérvári fiatalok

Alkalmasabb partnert minden bizonnyal keresve sem találhatott volna több mint egy éve húzódó, tizennégy bajnoki összecsapást magában foglaló idegenbeli vereségsorozatának lezárásához az SKSE csapata, mint a szezon eddigi részében mindössze egyetlen sikert begyűjtő, ráadásul a szombat délutáni találkozón, a klub élvonalbeli együttesénél is számításba vett játékosai hiányában, csupa tizenéves fiatallal felálló székesfehérvári utánpótlás-gárda. Mindazonáltal Molnár István, az egy héttel korábbi, kis híján elkönnyelműsködött SMAFC elleni mérkőzés tapasztalataiból okulva, a kezdés előtt szigorúan meghagyta tanítványainak, nehogy félvállról vegyék a nigériai Seyi Awogbemi személyében egy 2003. novemberi (!) születésű, igaz tizenhárom és fél esztendős korára máris 205 centisre cseperedett ifjú titánt is bevető vendéglátókat. Ennek megfelelően a gyengélkedő Blaskovits Lászlót nélkülöző piros-feketék a feldobást követően azonnal magukhoz ragadták a kezdeményezést, s hamar megszerzett ötpontos előnyüket a nyitó negyed hajrájáig sikerrel meg is őrizték. Ekkor ugyan közjátéknyi időre egalizáltak az ifjonti hévvel rohamozó hazaiak, ám 17–17 után a mieink, Debreceni zsákolására, valamint Jakab triplájára és 2+1-es akciójára alapozva, gyakorlatilag pillanatok alatt faképnél hagyták rutintalan riválisukat (19–29). Saját palánkjuk alatt a házigazdák a rövid pihenő után is képtelenek voltak igazán komoly ellenállást tanúsítani, az elsöprő erőfölényét kíméletlenül érvényre juttató Bérest szabályos eszközökkel például egyáltalán nem tudták a kosárszerzésben megakadályozni. Tizenöt perc alatt tizenöt pontig jutó kapitányuk sikeres büntetőivel az első két felvonásban a mezőnyből kimagasló, 64%-os pontossággal célzó tarjániak 27–47-nél már egy kerek húszassal tartottak előbbre, s a felek között ekkor kialakult távolság számottevően már nem is csökkent a nagyszünetre (40–59).

A térfélcserét követően két gyors kosárral nyitó piros-feketék a folytatásban sem lassítottak, így az ekkortájt főként Harris, Csapai és Debreceni ziccereivel lépegető vendéggárda a harmadik játékrész végére nem csak harmincegységnyire duzzasztotta a különbséget, de már a kilencven pontot ostromolta. Az 59–89-ről startoló záró etapban azután, a szép csendben a mezőny legeredményesebb játékosává avanzsáló Jakab csakhamar a százas határon is átlendítette a komolyságát ezúttal mindvégig megőrző tarjáni legénységet, melynek soraiban Czikora Márk és Dudoma Tamás is első felnőtt bevetését teljesíthette. Előbbi egy szép hármassal hamar le is tette a névjegyét – az SKSE együttese ezzel a kosárral, a hajrába fordulva, már negyvennél is több lépéssel tartott előrébb. A vendégszempontból összességében igen kellemesen alakuló találkozó végszavát Csapai utolsó másodperces, bravúros triplája adta meg, melynek köszönhetően az SKSE a negatív klubcsúcs-beállítás elkerülését (1996 novembere és 1997 decembere között a megyeszékhelyi gárda zsinórban tizenöt idegenbeli fellépésén maradt nyeretlen) egy másik rekord megdöntésével kötötte egybe: otthonától távol a csapat ilyen sok pontot még sohasem szerzett NB I/B-s bajnoki mérkőzésen. Elájulni persze ettől azért még nem kell, tekintetbe véve, hogy sorrendben negyedik sikerüket a mieink egy – jelenleg, ezen a szinten még – igencsak szerény tudású alakulat ellen érték el.

Blahó Barnabás: – Eléggé megfogyatkozott csapattal játszottunk ma, azonban akik pályára léptek, azoknak kivétel nélkül meg voltam elégedve a hozzáállásukkal. Gratulálok a győzelemhez a salgótarjániaknak!

Molnár István: – Leginkább annak örülök, hogy kellő komolysággal álltunk hozzá a meccshez, s így mindenkinek játéklehetőséget tudtam adni.

Tabella:

  1. Salgótarján        24  9  15  1795–1856  0.688
  2. Eger                   24  9  15  1695–1789  0.688
  3. Óbuda                24  7  17  1916–2060  0.646
  4. Budafok             24  7  17  1805–1999  0.646
  5. Baja                   24  7  17  1720–1995  0.646
  6. MAFC II.            24  5  19  1773–2161  0.604
  7. SMAFC              24  4  20  1706–1939  0.583
  8. Fehérvár II.        24  1  23  1532–2281  0.521
Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s