Több közös téma, kevesebb közös idő


Sportos párok

Megyénkben is sokan köszönhetik párkapcsolatukat a sportnak. De vajon tudatosan keresték innen a párjukat, milyen pozitív és negatív dolgokkal jár egy ilyen viszony? Körbekéreztünk pár olyan párnál, ahol mindketten magasabb szinten sportolnak, vannak köztük friss kapcsolatok és évtizedek óta működő házasságok is.

A salgótarjáni kézilabdában sok sikert elérő Szabó házaspár, Attila és Éva 1976 óta ismeri egymást, a besztercei testnevelőknek 1979-ben volt az esküvőjük.
Szabó Attila: – Nem biztos, hogy egy más érdeklődési körű, beállítottságú partner elviselné azt az életvitelt, amit mi folytatunk. Nagy valószínűséggel válással végződött volna a kapcsolatom, vagy vissza kellet volna venni abból a tempóból, amiben éltem addigi életemet. A szakmai problémákat otthon is megtudjuk vitatni. 29 évet dolgoztunk egy tantestületben, ebből 10 évet voltam igazgatóhelyettes, ebben az időszakban igen keveset találkoztunk az iskolában, mivel a testnevelők általában kevés időt tartózkodnak a tanári szoba környékén, az irodai munka pedig sok időmet elvette. A maradék 19 évben igazából mindketten tartottuk az óráinkat, szünetekben meg tudtuk beszélni a feladatokat, szerveztük a versenyeket. Délután pedig tartottuk az edzéseket, ki-ki a maga helyén. Hétvégén versenyeztünk, versenyeztettünk. Közben felneveltünk két gyermeket, akik néha a váltóbot szerepét töltötték be, de úgy gondolom, nem sínylették meg az életvitelünket.
Szabóné Sipos Éva: – A baráti kapcsolatból idővel szerelem lett. Szerintem azért jobb ez a felállás, mert megegyezik az érdeklődési körünk, mindketten sokat dolgozunk, hétvégén hol én, hol Attila, vagy éppen mindketten mérkőzésen vagyunk, így jobban megértjük egymás problémáit, nem kell visszafogni magunkat a párunk miatt. Nem biztos, hogy egy férj, aki nem sportos beállítottságú, az elfogadta volna, hogy én ennyit megyek versenyre. Valószínűleg sok konfliktushoz vezetett volna és nem tudtam volna azt csinálni, amit szeretek, vagy legalábbis nem ilyen szinten. A látszat csal, hiába voltunk egymás közelében, de a munka ritmusunk miatt nem voltunk állandóan együtt, így nem volt terhes egyikünk számára sem a közös munkahely. Nekem nagy változást hozott a balesetem, nagyon rossz volt, hogy már nem taníthatok. Sajnálatos módon el kellet hagynom az iskolát, s talán ez volt a legnehezebb időszak számomra és Attila számára is, pedig „végre megszabadult tőlem”, persze ezzel csak viccelek.

A Salgótarjáni Strandépítők KC elnöke, a női csapat edzője, Rácz Viktor három éve van együtt a csapat balszélsőjével, Dénes Sárával, aki fél éve szülte meg kisfiukat.
Rácz Viktor: – Nálam korábban nem volt jellemző a sportolói párkapcsolat, talán most sem az volt az elsődleges, viszont így utólag belegondolva, kézenfekvőnek kellett volna lennie. Úgy gondolom, azért jobb ez a felállás, mert azonos az érdeklődési körünk, ez sok közös témát ad, valamint azonos baráti körrel és sok közös programmal jár. Ezenkívül ami a legfontosabb, sokkal megértőbbek és türelmesebbek vagyunk egymás legfontosabb hobbija iránt. Amikor elnök, vagy edző vagyok vele szemben, akkor természetesen átalakul a kapcsolatunk, nincs kivételezés, bár erre szerencsére nem is tart igényt, nagyon jól kezeli, kezeljük ezt a szituációt. A pályán, mint edző és játékos túl sok időt nem töltöttünk el egymás mellett, mivel kisbabánk születése miatt majd egy évet kihagyott. Viszont amióta visszatért, lelkesen belevágott a munkába. Ami talán ebben a helyzetben nehéz neki, hogy edzőként maximalista vagyok, és sokszor kritikus (természetesen pozitív szándékkal), ami néha a lányokat és őt is érzékenyen érinti. Viszont ha lenyugodnak a kedélyek és leülepednek a dolgok, akkor minden megy tovább a rendes kerékvágásban.
Dénes Sára: – Életem nagy százalékát a sport teszi ki, így adott volt, hogy sportoló legyen a párom. Sokkal jobban meg tudja érteni egy “sorstárs” a mindennapi dolgainkat. Azt, hogy megint edzésre kell menni, hogy hétvégén megint utazunk meccsre, vagy akár egy egész hétvégén át tartó tornára. Persze így kevesebb az együtt töltött idő is, mivel felváltva csináljuk, de igyekszünk a maradék időt egymásnak, és családunknak szentelni. Mikor még Budapesten éltünk, ez még több időt vett el, mivel a hét napjai úgy teltek, hogy hétköznap ő dolgozott, én pedig suliba jártam, délután pedig egyik nap ő utazott haza edzésre, másik nap pedig én. Hétvégén szintén: egyik nap neki volt meccs, másik nap nekem. Jobb esetben egy napon játszottunk, olyankor a fél hétvége szabad volt. Amióta itthon lakunk ez kicsit lazább. Öt percre van a csarnok, így tényleg csak az edzésnyi idő megy el esténként. Most viszont a felállás is változott. Egyrészt a kisbabánk miatt én egy évet kihagytam, csak nemrég tértem vissza edzeni. Másrészt Viktor az edzőm lett. Elméletben emiatt több időt töltünk együtt azóta, gyakorlatilag viszont az edzésről, meccsekről teljesen kizárjuk a kapcsolatunkat. Nem könnyű feladat, mert csak ott lebeg az enyhe elfogultság egymással szemben, vagy éppen a kritikusság, sértődékenység. Próbáljuk ezt nem hazavinni, de nem mindig ilyen egyszerű. Szerencsére a családunk támogat minket a sportban, így nyugodt szívvel hagyhatjuk velük kisfiunkat.

A Salgótarjáni Strandépítők KC irányítója, Szabó Evelin, és a jelenleg Ózdon kézilabdázó Szabó Tamás is egy pár. A nyáron lesz hét éve, hogy a két salgótarjáni testnevelő megismerte egymást.

Szabó Tamás: – Kézenfekvő és egyben törvényszerű is volt, hogy egy sportolót találtam társamnak. Mivel legtöbb időmet, mondhatni szinte mindet a sportnak szentelem, várható volt, hogy a szerelem is a sport terén ér utol. Közös szeretett sportunk, a strandkézilabda „hozott össze” minket. Mivel mindketten aktívan sportolunk, nagyon jól tudjuk, hogy ez mivel is jár. Könnyebben elfogadjuk, megértjük (még ha sokszor nehéz is), hogy éppen edzésre kell menni, edzést kell tartani, meccs lesz. Hogy ez jó-e, vagy sem? Azt mindenki döntse el maga! Annyira kevés időt töltünk együtt, hogy hetente újra és újra be kell mutatkoznunk egymásnak. Viccet félretéve, tényleg nagyon kevés szabadidőnk van. „Szerencsénkre” a meccseink véletlenül se ugyanazon a napon szoktak lenni, így a hétvégéink is igencsak behatároltak. De félreértés ne essék, nem panaszkodunk, mi választottuk ezt és egyelőre jól működik. Ha akad egy kis szabadidőnk, igyekszünk minden percét együtt tölteni.

Szabó Evelin: – Számomra egyértelmű volt, hogy olyan párt válasszak, aki sportol, de nem gondoltam volna anno, hogy ennyire egy téren fogunk mozogni. Ő is testnevelőtanár, kézilabdázó és még Szabó is. Azért jó ez így, mert könnyen alkalmazkodunk egymáshoz, nem biztos, hogy ilyen jól kijönnénk egymással, ha az egyikünk nem sportolna. Sajnos elég kevés időt töltünk együtt. Tanítás után Tomi Ózdra jár edzésekre, hétvégén pedig mindig mérkőzéseink vannak. Ezért is várjuk a nyári szünetet, hogy minél több időt tölthessünk együtt.

A Salgótarjáni Strandépítők KC két játékosa, Garamvölgyi Eszter és Dénes Máté közel két éve vannak együtt.

Dénes Máté: – Már-már törvényszerű volt, hogy egy sportolóval jöttem össze. Minden sportágban találhatunk hasonló gondolkodású emberekkel. Ez csak előny a kapcsolat szemszögéből, mert már meg is van az első közös érdeklődési pont, amiből egy csodálatos kötelék tud kinőni. A mi esetünkben is meg van az előnye és a hátránya is. Előnye a sportra vonatkoztatva, hogy bármilyen problémánk van a pályán, vagy környékén, egymás sport pszichológusai tudunk lenni, de szerintem ehhez kell egy olyan kapcsolat, mint a miénk. Tudjuk egymást segíteni tanácsokkal. Hátránya viszont, hogy kevesebb időt tudunk együtt tölteni és erre még kapcsolatunk elején az is rájátszott, hogy távkapcsolatban éltünk Eszterrel. Ma már együtt lakunk, együtt élünk és nem mindig a sportról beszélünk. Van olyan nap, mikor mondjuk a másiknak, hogy ma nem akarok a sportról beszélni és akkor más témákról beszélünk.

Garamvölgyi Eszter: – Mindkettőnk második nagy szerelme a kézilabda. Nekem sosem volt feltétel, hogy egy szintén sportoló társat válasszak, de nyilvánvalóan a hasonló érdeklődési kör és a hasonló tulajdonságok összehoztak minket. Természetesen a sport szükségszerű volt a megismerkedésünkhöz, a kézilabda sodort minket egymás útjába. Könnyebbség egy ilyen kapcsolatban, hogy sosem kell magyarázkodnunk a másiknak, ha a nap végén egy kemény edzés után fáradtan esünk haza, és nem okoz problémát köztünk, ha hétvégén a meccsek miatt nem tudunk elmenni moziba, vagy kirándulni. Mindketten ragaszkodunk a sporthoz, így meg tudjuk érteni a másikat, amiért ő is előtérbe helyezi azt. Az igaz, hogy sok időt töltünk a pályán és a pálya mellett, de ezt általában nem együtt tesszük, mert mindenki a saját feladatára koncentrál. A titok csak annyi, hogy a munkából edzésre és edzésről meccsre rohanások közepette mindig szakítsunk időt egy kis „MI”-időre, amikor a sportot magunk mögött hagyjuk és megengedünk magunknak egy kis együtt töltött pihenést.

Az öttusázó berkekben nagy eredményeket is elérő salgótarjáni Barta Luca, illetve az SKSE NB I/B-s kosarasa, Joó Tamás ez év elejétől alkotnak egy párt.

Barta Luca:
– Számomra fontos volt, hogy olyan párom legyen, aki tudja, hogy mit jelent minden nap edzésre járni, illetve minden hétvégén versenyezni. Teljes mértékben tudja, mivel jár az élsport, és ezáltal sokkal nagyobb támogatást tud nyújtani a mindennapokban. Minden nehézséget meg tudunk beszélni akár a sportban, akár a tanulásról van szó. Próbáljuk egymást segíteni az élet minden területén. Sajnos a kevesebb szabadidő miatt kevesebbet tudunk találkozni, de sokkal megértőbbek és elnézőek vagyunk egymással. Példaként szolgál a másik mentalitása, a sporthoz, az élethez való hozzáállása. Sokat tudunk tanulni egymástól, ami csak jobbá tesz, megerősít minket és erőt ad az edzésekre, megmértettetésekre.

Joó Tamás:
– Nem is keresgéltem, egyszer csak betalált a szerelem. Először nem is tudtam, hogy ilyen komolyan sportol, de valószínűleg ha nem csinálná, ugyanúgy bepróbálkoztam volna nála. Elég volt egy pillantás. Szerintem jobb ez a sportos felállás, mert így mindig van, aki megért, akinek tudok mesélni, és akit én is meghallgathatok. Sok tanáccsal elláthatjuk egymást, ezáltal is jobbá lehet válni. Viszont kicsit kevesebb időnk van egymásra, de mivel mindketten sportolunk, ez az életünk része, így megértjük a másikat. Megtanít alkalmazkodni a másikhoz. Luca óriási motivációt ad, nem csak a párom, hanem a példaképem is, és a legjobb, hogy ha egy rosszabb napom, edzésem van, attól még mindig van valaki, akire büszke lehetek, és aki lelket önt belém.

A balassagyarmati Vitalitás SE két dobója, Ódor Vivien és Jakus Dávid már több mint három és fél éve vannak együtt.

Ódor Vivien:
– Számomra alapvető volt, hogy olyan ember legyen a párom, aki sportol. Egyébként azt is a sportnak köszönhetem, hogy Dáviddal együtt vagyunk. Ha nem kezdek el atletizálni, lehet, hogy sosem találkozunk, hiszen az edzés „hozott össze” minket. Nekem több szempontból is fontos, hogy mindketten sportolunk. Egyrészt ott vannak a külsőségek. Szerintem elengedhetetlen, hogy egy férfinak legyen kiállása, és aki sportol, annak jó eséllyel van is. Elég ciki lenne, ha izmosabb lennék, mint a barátom. De szerencsére Dávid mellett nincs ilyen problémám. Továbbá én mindig a sporthoz igazítottam az életemet, amennyire tudtam. Ezt pedig szerintem csak egy olyan ember tudja igazán megérteni, aki szintén így gondolkodik. Az edzés mindkettőnknek alapvető, így nem kell ehhez igazodni. Amikor edzés van, akkor odamegyünk, amikor verseny, akkor pedig oda. Ez is egyfajta közös program, bár kicsit más, mint mondjuk egy mozizás. Eleinte kicsit fura volt, hogy akkor hogyan is kezeljük az edzést és a magánéletet: most ez nálunk két különböző dolog, vagy összetartozik? Hiszen már nemcsak edzőtársak vagyunk. De szerencsére elég gyorsan túljutottunk ezen, ma már nem csinálunk ebből problémát és már a többieknek is természetes. Szerintem nagyon jól tudunk együtt dolgozni, hatékonyan tudunk egymásnak segíteni. Képesek vagyunk motiválni, biztatni egymást, és ha arra kerül a sor, akkor tanítani is. Nekem például mindig nagy erőt ad, ha látom, hogy Dávid ott áll a kör mellett és a dobásomra koncentrál. Ha pedig valamit elrontok, és nem tudok rájönni, hogy mi a hiba, sokat segít, ha ő is elmondja a véleményét.. Ez pedig valószínűleg annak köszönhető, hogy nálunk jobban senki nem ismeri a másik gyengeségeit és erősségeit. Mivel egyetemre járok, ezért minimum négy napot Pesten töltök, Dávid pedig dolgozik, így neki itthon kell lennie. De a lehető legtöbb időt mindig együtt töltjük, ezért én nagyon örülök, hogy a hétvégi edzésen is együtt tudunk lenni.

Jakus Dávid:
– Számomra nem volt fontos, hogy a barátnőm sportoljon, de örülök, hogy a dobópályán találtunk egymásra. Nagyon jó, hogy mind a ketten sportolunk és így motiváljuk egymást. Együtt tudunk járni edzésekre és a versenyekre, így már sok helyen voltunk az országban. Jó, hogy mindketten aktív életet élünk és nem otthon ülünk. Szabadidőnkben is igyekszünk olyan programokat választani, ami valamennyire kapcsolódik a mozgáshoz. Így, hogy ugyanazt a sportot űzzük, tudunk egymásnak segíteni az edzések alatt. Mivel a kalapácsvetés technikája elég bonyolult, így nagyon könnyű hibázni. Már mindketten elég régóta járunk edzésre ahhoz, hogy észrevegyük, ha a másik hibázik, és ebben tudunk segíteni egymásnak. Szerencsére jól tudunk együtt dolgozni. Viszonylag keveset vagyunk együtt, ritka az, amikor egy egész napot együtt tudunk tölteni.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s